Közösségépítés a színpadon

Vasárnap délután megtelt a felsőszeli kultúrház nagyterme. A Csemadok Felsőszeli Alapszervezete felhívására a műsor első részében a helyi iskolások és felnőttek szavalták el kedvenc versüket vagy prózájukat. A felhívás lényege az volt, hogy bárki szavalja el az általa kiválasztott művet a közönség előtt, csupán a szavalás öröméért, és hogy szép gondolatokat osszon meg a hallgatósággal. Mészáros Magdolna, a helyi Csemadok korábbi elnöke az Új Szónak elmondta, bízott benne, hogy több szavaló lesz az iskolások, illetve a falubeliek között is, hiszen korhatár nélkül várták a jelentkezőket, de először szerveztek ilyet, örültek annak a négy gyereknek, Pulen Boglárkának, Kontár Zoltánnak, Vankó Nimród Endrének és Vankó Imrének, akik felléptek. A nyugalmazott pedagógus maga is elszavalta Petőfi Sándor Arany Lacinak című versét, amely az unokái kedvence, valamint Farkas Erzsébet Ady Endre Őrizem a szemed című költeményével állt színpadra, Šrámek Erzsébet pedig saját verseit adta elő.

A műsor további részében a felsőszeli Csemadok mellett működő kultúrcsoportok és az alapszervezet vezetőségi tagjainak előadásában Petőfi Sándor A helység kalapácsa című elbeszélő költeményét láthatta a közönség. A darabot Végh Piroska, a helyi Csemadok alelnöke és Mészáros Magdolna rendezte. A nagy sikerű előadás után az alelnök elmondta, több dolog együtthatása ösztönözte arra, hogy megvalósítsa az ötletet.

„Tavaly januárban a területi választmány tagjaként részt vettem a Csemadok országos konferenciáján, ahol szó volt a Petőfi emlékévről, majd üzenetet kaptam egykori osztálytársamtól, akit Erzsóknak becézünk. Ekkor villant be a gondolat, hogy A helység kalapácsának főszereplője is Erzsók, és hogy milyen jó lenne ezt a művet eljátszani. Van énekkarunk, tánckarunk, citeracsoportunk, amelyeknek tagjai mind külön csapatot alkotnak, de a Csemadok mellett működnek, ezen kívül van egy jó vezetőségi gárda, amely szintén mindenre kapható, akiket mind össze tudnám hozni. Eszembe jutottak Petőfi Sándor megzenésített versei, az egyik ötlet szülte a másikat. Az áprilisban tartott csapatépítő tréningen elmondtam az elképzeléseimet a többieknek, akik teljes mértékben támogatták azt. Eleinte kicsit nehezen indultak a próbák, de idén februártól már majdnem minden héten háromszor összejöttünk”

– részletezte Végh Piroska. Azt is elárulta, hogy talán egyszer sem volt teljes a létszám a próbákon, hiszen az alapiskolásoktól a nyugdíjasokig mindenféle korosztály szerepelt benne, éppen ezért töltötte el hatalmas örömmel, hogy tele volt a nézőtér és a visszajelzések alapján nagyon tetszett az előadás a nézőknek.

„Sokáig kerestük Fejenagy és a kántor szerepére a megfelelő embert, az elején volt, aki el sem akart jönni a próbára, végül annyira élvezte az egész folyamatot, hogy bármelyik hiányzó szereplő helyére be tudott ugrani a próbákon. Elmondhatom, hogy nagyon jó hangulatban teltek a próbák, annyira jól összekovácsolódott a társaság, hogy a narrátorként szereplő Szabó Donát már meg is kérdezte, hogy ezek után milyen darabot fogunk színpadra vinni”

– tette hozzá nevetve Végh Piroska, aki nem zárkózik el attól, hogy folytassák ezt a tevékenységet, de úgy véli, nagyon időigényes a színjátszás. Ha lenne felkérés a szomszédos településekről, szívesen előadnák máshol is a művet. Nyáron biztosan szünetet tartanak, de ősszel szeretnének elmenni a Szepsiben és Buzitán szervezett Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválra, amelyre a szombati Szentgyörgyi Miklós Színjátszó Fesztiválon, az esztrádcsoportok területi seregszemléjén kaptak meghívást Nagyfödémesen, ahol szintén remekül szerepelt a csoport.

Dudás Melinda, a Rozmaring Éneklőcsoport tagja sokkal jobban érezte magát az otthoni környezetben, mint előző nap a nagyfödémesi előadáson, mert szavai alapján a közönség annyira lelkesítette az amatőr színészeket, olyan jó visszaigazolást kaptak, hogy egészen felemelő volt a színpadon állni.

„Nagyon jó érzés volt részt venni ebben, szerintem ritkaság, hogy ennyire összetart egy közösség, mindenféle korosztály képviselteti magát, különféle érdeklődési körű emberek a tagjai. Piroskának és Magduskának köszönhetjük, hogy megvalósult mindez, a kettőjük érdeme”

– hangsúlyozta a pletykálkodó asszonyok egyikének szerepét játszó énekes.

Mészáros Magdolna azzal egészítette ki, hogy a Petőfi év keretében mindenképpen szerettek volna valamilyen előadást tartani Felsőszeliben.

„Azért is tűnt jó választásnak az A helység kalapácsa, mert sok szereplőt, az egyes csoportok tagjait mind be lehetett vonni. A rendezvénynek a legfőbb célja az volt, hogy egy jól összetartó közösséget alakítsunk ki. Azt hiszem, ezt sikerült megvalósítani. Az, hogy a közönségnek is tetszett és vevő volt rá, külön öröm számunkra, de a legfontosabb, hogy a szervezet életképességét tovább növeljük. Ezt a munkát csak szeretettel lehet végezni. Az énekesek szeretnek énekelni, a táncosok táncolni, a citerások citerázni, így már csak össze kellett hozni őket. Szerencsére sikerült a volt tanítványaim közül is több szereplőt megszólítani, akik szívesen csatlakoztak. Talán az a titok nyitja, hogy bevonjuk a fiatalabb generációkat is, hogy érezzék, hogy tudnak valamit csinálni, illetve amit csinálnak, az jó és szép, és van, aki ezt a tevékenységet értékeli. A színjátszás rendkívül jó módja a szabadidő hasznos eltöltésének, és az, ahogy egymásért izgultunk a próbákon, majd a fellépéseken, igazán szívmelengető érzés”

– zárta a beszélgetést az előadott darab egyik rendezője, a Rozmaring Éneklőcsoport vezetője.