Zöldövezet. Ilyen gomba nem kell a kertbe

Ha csak a saját tapasztalataimból indulok ki, akkor bizony nem így van. Az elmúlt egy hónapban ugyanis különösen kiélezett harcot vívtam a kertben garázdálkodó többféle kártevővel. Vegyük sorjában!

Csigabiga, menjél el!

Igen, ezek a csúszómászó puhatestűek voltak az elmúlt hónapokban a legnagyobb vetélytársaim. Az első számú kerti közellenségnek minősítettem őket. Ekkora csigainváziót már évek óta nem tapasztaltam, mint idén májusban. Különösen a barna színű, tudományos nevén spanyol csupaszcsiga tett igen nagy károkat. A kicsike burgonya-mintaültetvényemen például több levelet lerágtak a krumplibogaraknál is. Ezen kívül egyetlen éjszaka alatt lerágták a karalábé-, a bazsalikom-, a kelkáposzta-, a feketeretek-palántákat, kiültetés után egy nappal a tövig csonkolt szárak szomorkodtak az ágyásban. Ekkor még csak csapdákat állítottam, földbe ásott pillepalackokat kétméterenként, bennük cukor és sör csigát elcsábító keverékével. Ám mikor ez két nap után jóformán semmit sem hatott, hadüzenet lett a csigatámadás vége. Miután a spanyol csupaszcsigák a lepkék riasztására kiültetett bársonyvirágok (más nevén büdöske) tucatját egy híján mind lerágták, kénytelen voltam vegyszeres ellentámadásba lendülni. A kézi csigaszedéshez nem volt gusztusom. A vegyszeres ellentámadás elég hatásos volt, de ettől meg nem lett jó kedvem.

Ilyen gomba nem kell a kertbe

Pláne nem mozaikos gombás fertőzés, olyan, amelyik a tökféléket kezdi ki. Ez elvileg kénes és rezes permettel viszonylag gyorsan és jól felszámolható, de éppen elromlott a permetezőm. Újat kellett venni, s már ez az egy nap csúszás elég kárt képes volt okozni. A paradicsomoknál is megfigyelhető ilyen betegség, szerencsére ezek levéltrágya és némi permet alkalmazásával egészen jól kivédhetők voltak. De a harcnak itt sincs vége, mert ha ismét esősre fordul az időjárás, s ennek a lehetősége fennáll, akkor ismét megjelenik a mozaikos gombás fertőzés. Sajnos a csonthéjasgyümölcs-fáknál idén a monília is megjelent, radikális metszéssel lehetett csak megmenteni a fiatal fákat, jövő tavasszal lesz mit csinálni, amikor koronaalakító metszést kell majd elvégezni, mert néhol ugyancsak meg kellett kurtítani az ágacskákat. A remek, fehér húsú őszibarackomnál a termés jó része elveszett emiatt, pedig legkevesebb ötven-hatvan darab mutatkozott, ebből jó, ha a tizede beérik. A meggyfát és a cseresznyét is megtámadta a monília, ez szintén gombás növénybetegség, és sajnos a hosszabb ideig tartó nedves időjárás ennek igencsak kedvezett, a kertészkedőknek meg nem. Ilyen gombát tehát nem szeretek a kertemben, a vargányafélék bezzeg nem nőnek meg! Azokból még alig találtam erdei séták során. Pedig a gombászidény már régen elkezdődött, ígéretesnek is mutatkozott, a kucsmagombák száma erre is utalt. Most megint várni kell, mert a hűvös éjszaka nem jó a gombafonadékoknak. Meg a hold fényváltozásait se árt figyelni egyes általam tisztelt gombászok szerint, akik már-már művészi-tudományos szinten művelik a szedést.

Vízzel és vassal

Nem vérrel és vassal, mint azt Bismarck mondta volt az egységes Németország megalapítását illetően. Mármint azt mondta ez a porosz államférfi, hogy: „Korunk nagy kérdéseit nem szónoklatokkal és többségi határozatokkal fogják eldönteni… hanem vassal és vérrel.” Nos, a kerti dolgok sem megoldhatók szónoklatokkal, de azért véresen komolyan nem kell venni semmit. Csak azt, hogy a jó termés eléréséhez vas és víz kell. A vasat értsük kapa formájában felhasználni, a vizet pedig rendszeresen elvégzett öntözéshez. Tehát ha eleget kapálgatunk és öntözünk, a haza fényre derül, azaz egész pontosan van némi esélyünk, nekünk, kiskertészeknek, hogy azért valamicske termést be is takarítsunk. S nem ez a harc lesz a végső, mert vár még minket a kerti munka kora ősszel, késő ősszel, kora télen, télen, kora tavasszal, tavasszal, kora nyáron, szóval mindig és örökké. S mindeközben a termés mindig bizonytalan. Mert úgy van az, ahogy néhai szomszédom, Pista bácsi mondta volt: „Nem a földműves, nem a kertész a gazda, hanem az időjárás, fiam!”