Minek nevezzelek? Névadási szokások egykor és ma

Nevünkben a sorsunk?
Sok névhez különleges tulajdonságokat, erőt társítanak. Nomen est omen, tartja a mondás. Vannak, akik szerint a nevek egyfajta önbeteljesítő jóslatként is működnek. Napjainkban is sokan hisznek abban, hogy a névadás befolyásolhatja az egyén életének alakulását. Sem a Júdás, sem a Lucifer nem anyakönyvezhető keresztnév Magyarországon, de Káinnak is csak néhány éve hívhatják a kisfiúkat. Szlovákiában megengedőbbek a törvények: ha az anyakönyvvezetőnek bizonyítani tudjuk, hogy létező névről van szó, a legtöbb esetben zöld utat adnak.

Mi a trendi?
Az utóbbi években sokan az egzotikus hangzású, más anyanyelvi beszélők által is könnyen kiejthető neveket részesítik előnyben. A szülők gyakran egyfajta önkifejezési eszközként tekintenek a név-adásra, üzenni akarnak vele. Általános tendencia, hogy a lányok különlegesebb neveket kapnak, mint a fiúk. Minden évben sokkal több a különleges lánynévre vonatkozó kérelem. Úgy fest, a fiúknál biztosabbra mennek a szülők, nem mernek annyira kísérletezni, s ott gyakrabban fordul elő az is, hogy az apjuk, nagypapájuk nevét kapják.

Egyre gyakoribbak az úgynevezett kettős női nevek, vagyis amikor két nevet egybeírunk. Az Annamáriák már régóta köztünk élnek, de újabban Hannarózákkal, Annaleákkal, Emmaleákkal vagy épp Annareginákkal is találkozhatunk. Fiúknál nem jellemző a kettős keresztnév használata.

Sokan nem gondolnak bele a névválasztásnál abba, hogy gyermeküknek majd azzal a névvel kell leélni az egész életüket. Furcsán hathat, ha egy jogászt vagy politikust Manónak vagy Seherezádénak hívnak.

Új tendencia lehet, hogy a szülők a korábbi trendek alapján kvázi régies nevet adnak majd a gyereküknek, s eljöhet újra az Artúrok, Lázárok, Ágnesek, Szilviák, Henrikek, Lajosok, Flórák, Antóniák ideje.

Brájen élete
Sokan szeretnének külföldi nevet adni utódjuknak, de Magyarországon jogszabály mondja ki, hogy nevet csak a magyar helyesírás szabályai szerint lehet bejegyezni: Brian helyett csak Brájen lehetséges. Szlovákiában könnyebb a szülők dolga: lányuk simán lehet Katy vagy Catherine, nem kell a Katalin vagy a Katarína közül választaniuk.

Érdekes jelenség az is, hogy a celebektől nemcsak azt lessük el, mit esznek, hova járnak, milyen ruhákat választanak, hanem azt is, hogyan nevezik el a gyermeküket, s így jelenik meg a keresztnevek között nálunk is a Medox, az Evolet, a Nátán vagy az Amara.

Egyes kultúrákban a névadásnak külön rítusa van. Mifelénk ez nem jellemző. Hacsak a bürokrácia útvesztőjét nem tartjuk rítusnak. Szlovákiában meghatározó, hogy milyen nemű a gyermek, így lányok nem kaphatnak fiúnevet és fordítva.

A természeti jelenségek, állatok, növények által inspirált nevekről első hallásra nem feltétlenül tudjuk megmondani, milyen nemű a viselőjük. A Farkas, az Erdő, az Ében, a Barna vagy a Bérc fiúnév, a Mályva, a Patak, a Vadon, a Harmat és a Napsugár lánynév.

Mária országa

A szlovákiai magyarság a névadás tekintetében is furcsa helyzetben van. Mivel a történelem során az itt élők több országhoz tartoztak, a változások befolyásolták az anyakönyvi bejegyzéseket és a keresztnévhasználatot is. Ezért lehet az, hogy egy családban többféle írásmódja is akad egy-egy névnek: hol szlovákosították, hol magyarosították a hivatalos változatot. A törvény 1994 óta engedélyezi a magyar vezeték- és keresztnevek használatát. Így, ha Bélának szeretnénk hívni a kisfiunkat, hivatalosan nem kell Vojtechnek lennie. A szlovákiai anyakönyvi hivatal több változatot is elfogad egy-egy keresztnév bejegyzésére, ezért egyaránt helyes a Szófia, a Sofia és a Sophie is.

A történelem során számos dolog volt hatással a névadásra. A reformáció idején például olyan nevek kerültek használatba, amelyek nagy része ma is divatos (Ádám, Dávid, Éva, Mózes, Eszter, Judit, Zsuzsanna). Kialakult a név-öröklés szokása is, azonban ennek az lett az eredménye, hogy nagyon lecsökkent a keresztnevek száma, és majdnem mindenkit Jánosnak/Józsefnek, illetve Zsuzsannának/Sárának hívtak.

A személynevek listája a romantika idején kezdett bővülni, ismét divatba jöttek a magyar történelmi nevek (Géza, Árpád, Zoltán, Béla, Sarolta, Piroska), népszerűvé váltak az irodalmi nevek (Csongor, Etelka, Jolánka, Hajnalka), illetve a német eredetűek (Ernő, Ottó, Rudolf, Amália, Eleonóra).

A XX. században tovább gazdagodott a névválaszték a régi (vagy réginek vélt) nevekkel (Ákos, Csaba, Levente, Zsolt, Attila, Emese, Ildikó, Csilla és mások). Gyakori volt az ún. naptárnév is, vagyis amikor a gyerek azt a nevet kapta, amely napon született. S bár az utóbbi években már egyre egzotikusabb neveket kapnak a magyar gyerekek, a felnőttek között – a korábbi évtizedek névadási szokásainak eredményeként – a Máriák és a Lászlók vannak túlsúlyban.