- Shutterstock-felvétel
Egy keleti közmondást idézve az a titok, melyet hárman ismernek: közkincs. Az a titok, melyet ketten ismernek: pletyka. Titok pedig csupán az, amit csak egy halott ismer.
Titok pedig csupán az, amit csak egy halott ismer. Ugyanígy a titok megjelenésére utaló tipikus magyar szólás a ne szólj szám, nem fáj fejem. Csakhogy mind szeretünk beszélni, vagy ha azt nem is, hallgatni bizonyosan. Erről, a titok gazdag jelentésárnyalatairól árulkodnak a magyar nyelvi megnevezéseink is. A titok jelentőségére utaló, némiképp mesebeli hétpecsétes titkok, a kulisszatitkok, a konkrét helyzetre, tabura vonatkozó sötét titkok, a pikáns hálószobatitkok, a félrevezető titkosírások – és sorolhatnánk. A titok jelensége egyfajta összekötő kapocsként szolgál egymástól különböző jelenségek és területek között. Épp úgy kötődnek hozzánk, mint mi hozzájuk.
Valami bensőséges megtartása, valami csak ránk tartozó dolog homályba borítása már az ókorban is létezett. Julius Caesarnak, Nagy Károlynak, a pápai adminisztrációnak, sőt a legtöbb városnak volt saját titkos kódja. Mátyás király és Beatrix királyné közt évekig tartó kódolt levelezés folyt, Gárdonyi Géza egy saját maga alkotta ábécé segítségével írta titkos naplóját, a második világháborúban pedig, az USA hadseregében szolgáló indián származású katonák fordították úgy az üzeneteket, hogy azt a legügyesebb kódfejtők sem tudják megfejteni.
Ám amennyire izgalmas egy titok tudójává, hordozójává válni, épp annyira nyomasztó is magunkban tartani. Az információk kiadásának tilalma néha akkora lelki nyomással fenyeget, hogy olykor inkább lemondanánk a titok megismerésének jutalmáról, csakhogy nyugodt körülmények között folytathassuk az életünket, mindenfajta ártó hatás nélkül. Ha belegondolunk, még a saját magunkkal folytatott kapcsolat egyik alapfeltétele is a nyílt, egyenes és őszinte kommunikáció. Embertársainkkal még inkább. Talán erre is szokták mondani, hogy ha eltitkolunk, elhallgatunk valamit, az egy részben hazugság is, elvégre visszatartjuk azt az információt, ami egy másik ember hasznára válhatna.
Az a tény azonban, hogy mi emberek így vagy úgy, de képesek vagyunk egymással megosztani gondolatainkat, hogy követhetjük józan eszünket abban, mit hiszünk el és mit mondunk ki – a legtöbb esetben óriási előny. Elvégre ne szólj szám, nem fáj fejem… Tanuljunk meg ezzel a közmondásunkkal a gyakorlatban is jól és körültekintően bánni!
Érdekes
Mikor hazudnak, ha hazudnak?
Ezer jelből észre lehet venni, ha valaki hazudik. Nem kell hozzá különleges képesség, épp ellenkezőleg, általában csak annyit kell tenni, hogy nézzük a másikat. Ha beszélgetés közben balra pillantanak, ha túl sok részletet említenek egy történetben, ha a kérdésre kérdéssel válaszolnak – soha nem mondanak igazat. A leggyakoribb árulkodó jel azonban, amivel a mindennapokban találkozhatunk, a száj és a szem rándulása. Amikor nem értünk egyet a hallottakkal, a látottakkal, akkor azt tudattalanul egy arckifejezés formájában közöljük környezetünkkel. Amikor olyasmiről beszélünk, amiről tudjuk, hogy nem volna szabad, az agyunk tudat alatt arra készteti a testünket, hogy fojtsa belénk a mondandót, és erre legtöbbször a kezünket utasítja – eltakarjuk az ajkainkat, az arcunkkal és a hajunkkal babrálunk... A pislogásunk intenzitása ugyanígy az érzelmi érintettségünket és izgalmunkat fejezi ki. Míg normális esetben percenként 12–18 alkalommal pislogunk, felfokozott helyzetben ez a szám percenként 30-ra is nőhet.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/9. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.