Egy lány a Forma–1 világában

Bevallom, nem sokat tudtam Vannessáról azon kívül, hogy imád utazni, de ez együtt jár a Forma–1 világával. Beszélgetésünkkor azonban már elrajtolt az idei Forma–1-es világbajnokság. Ahogy szó szót követ, megemlítem, hogy néhány pályán én magam is jártam, a melbourne-i és a montreali pálya mellett a Hungaroring megnyitásán is ott voltam. Veszi a lapot, megjegyezvén, hogy lesz miről beszélgetnünk.

Nem minden csupa csillogás

„Már kiskoromban fiús voltam, csak fiú barátaim voltak, gördeszkáztam, folyton az utcán tekeregtem – meséli Vanessa. – Az apukám focirajongó, a keresztapukám viszont az autókat imádja. Ez kicsi kortól rám is átragadt, néha képes voltam felkelni hajnalban, csakhogy megnézhessek egy-egy futamot. A Forma–1 a családon belül népszerű, bár apukám néha haragudott, ha állandóan a Ferrari nyert. Aztán egy születésnapomra hétvégi jegyet kaptam a Hungaroringre, bejuthattam a boxutcába is. Akkor láttam, hogy vannak olyan helyek, ahová kiöltözve mennek az emberek. Az volt az álmom, hogy oda egyszer bejutok. Mikor megnéztem, mennyibe kerül egy oda szóló jegy, azt mondtam, felejtsük el. Később próbáltam utánakérdezni, a közösségi oldalon írtam a Forma–1-nek, a Hungaroringnek, de nem jött válasz. Aztán a járvány előtt találtam egy cikket, és láttam, hogy magyar a kontaktusuk. Jelentkeztem a megadott e-mail-címre, s magyarul kommunikáltam a hölggyel, aki hoszteszkoordinátor volt. Mondta, hogy jelentkeznek, de közbeszólt a Covid. Csak jó idő múltán akadtam rá egy olyan lányra, aki szintén a Forma–1-ben dolgozott. Írtam neki, hogyan jutott oda, de ez is, mint sok más próbálkozás, zsákutca lett. Tavaly újra jelentkeztem, a suli még online zajlott. Szabad hoszteszhely persze nem volt, de jelentkezhettem a szervizbe. Megpróbáltam, nem kértek tőlem interjút, gondolom azért, mert ott is azt kérdezték volna, amit az előzőnél. Később egy magyar lányhoz kerültem, ő mondta, hogy mennem kell majd tréningkempbe, a suli miatt azonban nem jutottam el. Később újrajelentkeztem, és mehettem a brit nagydíjra. Mielőtt megkaptam a repülőjegyemet, megkérdezték, hogy Pozsonyból vagy Bécsből akarok-e repülni. Pozsony közelebb volt. Londonban leszállva a gépről senki nem várt. Itt kezdődött a F1-es életem, mely nem olyan csillogó-villogó, mint azt sokan gondolják.”

Nagy igazság, más, amit az emberek kívülről látnak, és más belülről annak, akinek az a dolga, hogy kiszolgálja a Forma–1 világát. Ami nem leányálom, mégis sokakat vonz. Az emberek hajlandóak félretenni mindent, még ha óriási megkötésekbe, szigorú szabályokba ütköznek is, hogy közelebbről lássák a pilótákat. Például az angol Lewis Hamiltont, aki Vanessa nagy kedvence. S véletlenül a sors úgy hozta, hogy a lánynak épp a brit nagydíjon volt a premierje. „Lévén, hogy mi szerviztagok vagyunk, kiszolgáljuk a meghívott VIP-vendégeket. Nem a pilótákat, a látogatókat. A garázsok fölött vannak az éttermek, ott bort, vizet öntünk nekik, elvisszük a tányérokat. A konkrét nagydíjtól függ, hogy ez hogyan működik. Van, ahol a csapatoknak külön éttermük van, Bahreinben, az idénynyitón nem volt ilyen. Abu Dzabiban azonban háromemeletes az épület, ott több is volt.”

Suttyomban Hamiltont videózta

Idegen ebbe a világba be nem juthat. Vanessa is ámult, amikor először ott találta magát, naivan mindent le akart fotózni, de hamar észhez tért. „Kaptunk egy e-mailt, hogy nem lehet fotózni, és megszabták azt is, mibe kell öltöznünk, még akkor is, ha nincs futam. Általában szerdától szoktunk dolgozni, kék farmerben, sima, fehér, rövid ujjú topban, amihez kapunk sárga mellényt. Futam idejére kapunk egyenruhát, sötétkék szoknyát fehér blúzzal és barna bőrövvel. Néha káoszos, sokszor késve jönnek meg az egyes darabok.”

Kibe botlott Vanessa legelőször?
„Silverstone-ban a kínai Csou Kuan-jübe, az Alfa Romeo versenyzőjébe botlottam bele először a parkolóban, mert általában ott parkolunk, ahol a pilóták. Hamiltont is megpillantottam, vasárnap. Úgy voltam beosztva, hogy leláttam a Mercedes istállójára, ott interjúztak vele. Suttyomban gyorsan csináltam róla videót, a hosztesz mellett állva, hogy ne lássák. Az volt a legnagyobb örömöm, hogy pont őt kaptam el, mert vasárnap már nagyon fáradt voltam.”

Szoros munkabeosztás

Tavaly bár rangban feljebb léphetett volna, a magyar nagydíjra már hosztesznek hívták, épp covidos lett. 
„A legnagyobb élmény Abu Dzabi volt, egy nagy kultúrsokk, soha nem jártam még arrafelé. Mikor leszálltam, a repülőtéren mindenki fehér ruhában volt, és egyre méregettek. Nagyon féltem, de szerencsére a bécsiekkel csoportban mentem, s találtam köztük magyarokat, nem voltam egyedül.” A reptérről a lányok általában egyenest a szállodába tartanak, a várossal nem mindig van idejük ismerkedni.

„Silverstone-ban péntek reggeltől dolgoztam, s csütörtökön késő este érkeztem, reggel nyolckor már a pályára induló buszban kellett lennem. Este tizenegykor végzek legjobb esetben, de megesik, hogy hajnali háromig a pályán vagyok, s verseny után hétfőn reggel hétkor már utazom haza. Abu Dzabiba kedden érkeztünk, késő éjjel. Rögtön beestem az ágyba, szerdán már kint voltunk a pályán, de volt egy szabad napom hétfőn, mert csak kedden reggel repültem haza, így kicsit volt időm szétnézni, kimenni a tengerpartra. A repülőgép-járatoktól függ, hogy mikor jövünk haza.”

Massát majdnem elütötte

Arra a kérdésre, hogy létezik-e valamilyen trükk, amivel oda lehet jutni a pilóták közelébe, elgondolkozik. „Nem nagyon van rá idő, és attól is függ, hogy milyen a futam. A bahreini esti futam volt, de nem volt sötét, délben mentünk ki, hajnali négykor értünk vissza a hotelba. Vasárnap találkozhat az ember a pilótákkal, majdnem mindegyiket láttam már közelről, Felipe Massát majd elsodortam egy dobozzal, a múltkor Esteban Ocon ment el mellettem rollerral. Nincsenek biztonságiak körülöttük, csak csapattagok. A barátaim mondták a Red Bullból, hogy ha jön Max Verstappen, mindenkinek vigyázzba kell állnia, nem mehetnek oda hozzá, nem szólíthatják meg, de azért vannak, akik normálisak...”

*

A cikk a Vasárnap családi magazin 2023. április 25-ei számában jelent meg.