Akikre büszkék lehetnek a csábiak

Számos dologra lehetnek büszkék a térség e legdinamikusabban fejlődő községének lakói. Sakkcsapatuk az extraliga középmezőnyében tanyázik, felnőtt focicsapatuk az V. Liga D-csoportjában. Ám ismertté igazán mégis sokrétű zenei életéről vált a település. Itt van például a 2000-ben alakult Szeder Fábián Dalegylet, amely összetételében Szlovákia egyik legfiatalabb énekkara. 2008-ban hívták létre a Hajnalok Völgye Kórusfesztivál Csábon elnevezésű rendezvénysorozatot, amely valódi kortárszene-mozgalommá nőtte ki magát Szlovákiában. Csáb 7-8 új kórusmű világpremierének helyszíne évente. 2008-tól CD-n is megjelentették ezeket a koncerteket, és 2012-ben két könyvet is kiadtak.

Nem meglepő, hogy ilyen zenei kultúrával rendelkező faluból olyan híres énekművészek, előadók kerültek ki, mint Celeng Mária, a Müncheni Állami Operaház primadonnája, a jelenleg Szingapúrban élő Kissimon Ildikó színésznő, filmproducer, valamint Balga Gabriella, a Magyar Állami Operaház magánénekese. Mindhárman a csábi alapiskola magyar tagozatát látogatták. Velük beszélgettem tanulmányaikról, pályafutásukról.

Celeng Mária, München

 

Középiskolai tanulmányaidat Budapesten, a rangos Bartók Béla Konzervatóriumban folytattad.

Szerencsére, mert a suli maximálisan a vérprofi zenei nevelésre koncentrál. Kora délutánig tartottak az általános gimnáziumi órák, délután pedig zenei órákra jártunk. Fekete Mária volt az énekmesterem, ő nagy ajándék az Égtől. A konziból egyenes út vezetett a Zeneakadémiára, ahol Pászthy Júlia volt az énekmesterem, több, nemzetközi hírű énekes tanára, nem is kerülhettem volna jobbhoz. A harmadik év után Erasmus-ösztöndíjjal Münchenbe jelentkeztem, egyébként felvettek volna a világhírű Juilliardra is New Yorkba, de az véletlenül jött és túl hirtelen. A mai napig emlékszem a hangüzenetre, amit Edith Wiens hagyott, hogy mindenképpen felvesz, ha jelentkezem, mert nagyon tetszett neki a felvétel.

Mikor kerültél a Bajor Állami Operába?

És itt jön az az érdekes fordulat, hogy ha esetleg New Yorkban tanulok is tovább, elképzelhető, hogy akkor is a Bajor Állami Operaházban kötök ki. Ugyanis a müncheni Operastúdió vezetője, Tobias Truniger, aki a müncheni főiskolán dalórákat is tartott, nagyon jó viszonyban van Edith Wiens professzorral, és mivel az egyik legimpozánsabb operaházról beszélünk, és az egyik leghíresebb zenei egyetemről, adott az ok az együttműködésre. Sok fiatal kerül be a Juilliardról a Bajor Állami Operaházba, én is egy Edith Wiens-növendékkel jártam a stúdióba. Egyébként nagyon könnyedén kerültem be, amit akkor nem is tudatosítottam, és nem is tudtam igazán értékelni. Miután Erasmusszal kikerültem professzor Gabriele Fuchshoz, tehát Münchenben, két nagyobb produkcióban is meg tudtam magam mutatni a főiskolás éveim alatt. Már az első félévben bekerültem egy Kovalik Balázs által rendezett barokk operába, a másik szerepem pedig a cseh Janáček Ravasz rókácskájának címszerepe volt. Így figyeltek fel rám az Operaház stúdiójából, és szólt a zenei vezető, Tobias Truniger Frau Fuchsnak, hogy Maria beadta-e már a jelentkezést az operastúdióba. Frau Fuchs nemcsak szenvedélyes énekmester volt, aki felismerte azt a repertoárt, amiben sikeres lehetek, hanem igazi karrierépítő is, minden versenyre és kurzusra elküldött, és bennem emberére talált. Mert el is mentem mindenhová, így kerültem Salzburgba és onnan a milánói Scalába.

Milyen szerepeket énekeltél eddig?

Sok jó szerepet, a Szerelmi bájital Adináját, a Così fan tutteból Fiordiligit, és Despinát, Paminát a Varázsfuvolából. Öt álomszerepem van, amelyből kettőt már elénekelhettem. Az egyik a Bohémélet Mimije, a másik még jobban passzol hangban és karakterben, Csajkovszkij Tatjánája az Anyeginből. Mimit nem egyszerű hitelesen megformálni, Tatjána hús-vér karakter, minden nőben ott van.

Terveid?

Most a müncheni Gärtnerplatztheaternél vagyok szólista. Szeretem a színházat és a kollégáimat. Ez nagyon fontos, hogy az ember szeretetben dolgozhasson, mert a mi hivatásunk erősen érzelmi hivatás. Tervem csak annyi, hogy maximálisan kihasználjam az adottságaim, szeretnék sokat énekelni, és boldog, jó ember lenni. Remélem, szerencsém is lesz majd, mert az nagyon kell egy jó karrierhez. Engem a család és az éneklés tesz boldoggá.

Mit adott neked a szülőföld?

A szülőföld, a neveltetés alakítgatja a személyiséget. Ha a szülőföldre gondolok, a család jut eszembe, gyermekkori barátok, a számomra különleges természet, illatok, ételek, szlovákok és magyarok, a gyermekkorom. Nagyon sok mindent adott, hisz befolyásolja azt, aki lettem. Nem felejtem el a gyökereim, habár inkább európai magyar ember lett belőlem. Németországban élek, elfogadnak, szeretnek, és kihasználom azt a képzést, amit a művészi fejlődésemnek ez az ország biztosít.

Kissimon Ildikó, Szingapúr

Hol folytattad az alapiskola befejezése után?

Balassagyarmaton a Szent-Györgyi Albert Gimnázium- és Szakközépiskolában. Érettségi után először a Budapesti Gazdasági Főiskolára jártam, majd az első diploma megszerzése után jelentkeztem a Corvinus Egyetem kommunikáció szakára. Finnországban, Helsinkiben tanultam ösztöndíjjal fél évig, eközben a nyári szünetben dolgoztam az USA-ban, majd Indiában voltam Management Trainee programon.

Az indiai kaland után pedig Kínába mentél.

Igazából nagyon megtetszett India meg Délkelet-Ázsia, és Kínát is szerettem volna megnézni. Volt ott már egy-két ismerősöm, úgyhogy vettem a bátorságot, hogy útra keljek. Az elején nagyon nehéz volt, mert teljesen más kultúra, nyelv, és az emberek is egész másképp gondolkodnak. Mivel a kínai jeleket nem ismertem, úgy éreztem magam, mint egy óvodás, sehol semmit nem tudtam elintézni, mindig eltévedtem, meg hát lényegében frusztrált voltam, hogy állandóan fordító applikációt kellett használnom, vagy ismerősöket megkérni, hogy segítsenek. Ebből kifolyólag, meg azért is, hogy jobban megértsem az ott élő embereket, elkezdtem kínaiul tanulni.

Nehéz nyelv?

Ezt sokan kérdezik, persze, az elején megszokni azokat a karaktereket, nem egyszerű. Mindennap írtam a betűket, másoltam pont úgy, mint ahogy az első osztályban tanuljuk. De szerintem a kínai nyelv rendkívül logikus, a nyelvtan pedig nagyon egyszerű, úgyhogy elég gyorsan jutottam el olyan szintre, hogy beszélni tudtam a helyiekkel, és később filmeket is tudtam nézni kínaiul.

Ahogy az elején mondtad, megtetszett a kínai nyelv.

Igen, és mivel nagyon megtetszett, és mindig is érdekelt a vállalkozás, úgy döntöttem, Kínában is elvégzek egy mesterképzést, így a Shanghai Jiao Tong Egyetemen tanultam. Itt is volt lehetőségem részt venni egy csereprogramon, és Izraelben kötöttem ki. Ott folytattam kutatásokat a vállalkozószellemről az izraeli kultúrában. Közben folyamatosan dolgoztam, hogy tudjam fedezni a kiadásaimat, tanítottam színművészetet, angolt, fordítottam, idegenvezető voltam, így sikerült több érdekes helyet bejárnom Kínában, Japánban, a szünetekben beutaztam Délkelet-Ázsiát és a Közel-Kelet egy részét.

Említetted, hogy színésznőként filmszerepeket is kaptál Kínában. Hogyan kerültél kapcsolatba a színművészettel?

Mindig nagyon vonzott, egész kiskorom óta szavalóversenyekre jártam, többről díjat is hoztam haza, és a gimnáziumi, főiskolai tanulmányaim alatt is tagja voltam a színművészeti csoportnak. Kínában is vezettem egy angol nyelvű színházat, és több angol, kínai nyelvű külföldi és helyi produkciót is szerveztem, és szerepeltem is bennük. Például a Dzsungel könyvében, a Jégkirálynőben. A színpadi improvizációt is kipróbáltam, rendszeresen léptem fel a sanghaji színpadon. De vonzott a filmszínészet is, számos programon részt vettem a Shanghai Theatre Academy és Shanghai Vancouver Film School szervezésében. Folyamatosan jártam meghallgatásokra, kaptam szerepeket díjnyertes kisfilmekben, mozifilmekben, tévésorozatokban, reklámokban. Volt szerencsém együtt dolgozni Jackie Channel, és kaptam szerepet is az egyik filmjében.

Kínából Szingapúrba költöztél…

… és ott folytattam, ahol Shanghaiban abbahagytam. Ott is kaptam szerepet, meg saját magam is írtam, és szerepeltem díjnyertes kisfilmben. Szingapúrban egy magánfőiskolán tanítottam színművészetet.

Miért maradtál ott?

A koronavírus megjelenésekor ott ragadtam, mert Kína lezárta a határait. Jelenleg a saját YouTube-csatornámat fejlesztem, írok, forgatok, és ezt tanítom is online.

Mit jelent a szülőföld?

A szülőföld a gyökereket jelenti, és azt a kultúrát, amiben felnőttem. Mindig büszkén mondom, hogy Felvidékről származom, amit persze senki sem ismer, de nem számít, mert akkor leadok egy félórás történelemórát az első és második világháborúról és Trianonról, valamint arról, hogyan váltak a nagyszüleim egyik napról a másikra magyar állampolgárból szlovák állampolgárrá. Mindig azt mondom, hogy magyar vagyok, de Szlovákiában születtem, ahol a magyarok kisebbségben élnek. Csak úgy a margóra: Magyarország nagyon egzotikus jelenségnek számít Ázsiában, valaki Sisi hercegnőről tud, valaki a Rubik-kockát ismeri, valaki pedig a híres matematikusainkról kérdez.

Balga Gabriella, Budapest

Édesanyádnak köszönhetően hétévesen már zeneiskolába jártál, szoprán, majd alt furulya szakon tanultál, 12 évesen pedig elkezdted a klasszikus magánéneket is. Ezek szerint tudatosan készültél az énekesi pályára.

Igen, a klasszikus értelemben vett zenetanulást valóban hétévesen kezdtem a nagykürtösi zeneiskolában, később pedig Ipolyságon folytattam, és párhuzamosan elkezdtem a magánének szakot Michňa Angéla tanárnőnél. Egyszerűen azért, mert nagyon szerettem énekelni, viszont a tanárnőnél töltött évek ráébresztettek, hogy klasszikus magánének szakon szeretnék továbbtanulni.

Az ipolysági Fegyverneki Ferenc Nyolcosztályos Egyházi Gimnáziumban érettségiztél, utána a váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola magánének szakán folytattad, a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában fejezted be Fekete Mária tanárnőnél, majd felvételt nyertél a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem klasszikus énekművész szakára. Mi több, még egyetemistaként a Magyar Állami Operaház magánénekese lettél.

A Zeneakadémia volt a következő mérföldkő az életemben, ahol Marton Éva tanszakvezetése alatt és Pászthy Júlia növendékeként tanulhattam. Később az a megtiszteltetés ért, hogy az Operaház egyik magánénekese lettem, tehát szólistája, aki egyedül énekel főszerepeket, közép- és kis szerepeket az épp előadott operában, de oratóriumokban is szólózik, dalesteket is ad.

Rendszeresen szerepelsz külföldi színházakban is. Hol jártál eddig?

Huha, elég sok helyen, de hogy párat említsek is, részt vettem japán turnén, ahol beénekelhettük Japán legnagyobb színházait, én Rosina (Rossini: A sevillai borbély) és Cherubino (Mozart: Figaro házassága) szerepében. Jártam Észtországban, Horvátországban, Erdélyben, Olaszországban, Csehországban, Algériában.

Egyetemistaként sok énekversenyen vettél részt és szerepeltél sikeresen. Melyikre emlékszel vissza legszívesebben?

Olyan sok versenyen azért nem, de büszke vagyok rá, hogy alig két héten belül sikerült elhoznom egy második és egy első helyezést két különböző versenyről. Az egyiket Magyarországról a Simándy József Nemzetközi Énekversenyről, a másikat pedig Szlovákiából, az Imrich Godin Nemzetközi Énekversenyről.

A magyar Wagner Társaság 2013-ban bayreuthi ösztöndíjat adományozott neked. Mit kell tudni erről?

A Nemzetközi Wagner Társaság célja összehangolni öt világrész százharminc országában a 21 ezer főnyi tagság tevékenységét, fő törekvésük érdeklődést kelteni Richard Wagner művei iránt, előadásaikhoz pedig ösztöndíjakkal támogatni az új generációk zeneművészeit. A társaság 250 ifjú zeneművésznek ad ösztöndíjat, hogy egy hetet tölthessenek el Bayreuthban, tanulmányozzák Wagner művészetét. Magyarországról minden alkalommal négy fiatalt hívnak meg. Fantasztikus volt az operáit nézni és hallgatni a Wagner ihlette Fesztiválszínházban. Hálás vagyok ezért, ráadásul ebbe a színházba bejutni magánemberként évekbe is telhet.

A 2019–20-as évad kamaraénekeseként Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesültél, meglehetősen fiatalon. Milyen érzéssel vetted át?

Hihetetlenül boldog voltam, amikor megkaptam a levelet, melyben az állt, hogy egyáltalán jelöltek, és még ennél is boldogabb, amikor később kiderült, hogy nekem szánták a díjat. Jólesik, amikor a munkánkat díjjal jutalmazzák. Egy pillanatra megáll és elgondolkodik az ember, hogy mégis jó, amit csinál, nem volt hiábavaló az önfeláldozás, tanulás és munka. Persze ezt a szakmát sem díjakért műveli, de mégis ad egy jóleső következő lendületet a további élethez.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/1. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene