A világon minden a szexről szól, kivéve a szexet...

A világon minden a szexről szól, kivéve a szexet...

...az valahol elcsúszott. Pár éve, gondolva egy merészet, még gyakornok fejjel felajánlottam az azóta mi boldog és nem kevésbé szépséges anyukánknak, Rékának, hogy a Vasárnap Valentin-napi számában szívesen írnék arról, milyen kapcsolatot ápolok (vagy épp próbálok ápolni) én az ellenkező nemmel. Pár évvel később, csodás főszerkesztőnket, Györgyit környékeztem meg azzal, hogy talán jó volna indítani egy olyan rovatot, mely hónapról hónapra – mintegy freudilag kiértékelve – épp a felsőbb hatalom által elfogadhatatlannak tartott témákat venné figyelembe. Tudják – testiség, menstruáció, szexuális élet, abortusz, meddőség, orgazmus – egyszóval minden olyasfajta dolog, ami így vagy úgy, de a női nemet (is) érinti. A környezetem pironkodva és elkerekedő szemekkel jelezte felém, hogy hejj, de bátor vagyok. Február közepén aztán már azon gondolkodtam, hogy vajon milyen módon fogom tudni megoldani, megoldom-e egyáltalán? Hogy az asztallapra görcsölt ujjaimnak pszichés edzettségem segítségével parancsolok-e kitartást az első elméletig, vagy antagonista, dinamikus mód belevetem magam a sűrűjébe, lesz, ami lesz alapon…

És itt tartunk most

Három nőből egy még mindig zavarban van, ha nyíltan és őszintén kell beszélnie intim zónájáról, és ugyanennyien vannak azok, akik az ezzel kapcsolatos témákat, fájdalmaikat, lelki állapotukat még a saját partnerükkel sem osztják meg soha. Mindebből arra következtettem, hogy a magyarok még a hitvesi ágyban sem kommunikálnak jobban, mint teszik azt manapság a parlamentben. A szexuálisan frusztrált, érzelmileg és lelkileg tökéletlen tömegember – legyen akár nő, akár férfi – így mit tud mit tenni (?), tovább hallgat és hallgat és hallgat. Itt most igyekszem nem elnevetni magam, inkább nagyot kortyolok a csésze teából, ízével együtt lenyelem a gondolataimat is, az én hülyeségemet, az összes embertársam hülyeségét. Mennyire fogok ezen nevetni majd később… Maradjunk azonban a tényeknél.

A szex lépten-nyomon jelen van a világban, miközben egyéni szinten tétova útkeresés, zavarodottság, tanácstalanság jellemzi. A legtöbb embernek hosszú utat kell bejárnia, mire rátalál a szex által nyújtott örömre, szenvedélyre, de olyan is van, akinek ez soha nem sikerül. És ezzel sincs semmi baj! Vannak, akik magát a szexet sem szeretik – és nem azért, mert rossz partnert választottak, vagy mert rosszul teljesít a libidójuk. Az ilyen beállítottságú embereket nevezi ma a szakirodalom aszexuálisnak, azaz olyanoknak, akik még soha nem éreztek szexuális vonzalmat senki iránt, illetve akiket egyáltalán nem érdekel a szex gondolata. Ha azonban a nagy egészet nézzük, láthatjuk, hogy a testiség bizony mindent behálóz, mindenben benne van, még ha rejtetten is, de megmutatkozik.

A szex egy világipar.

Bezártságunkban a járvány idején tetőzött a kíváncsiságunk, megszaporodtak a fenntartható és környezetbarát szexjátékok a boltok polcain, duplájára nőtt a kereslet irántuk. Ráadásul kevesen tudják, de Valentin-nap előtt egy nappal van a nemzetközi óvszernap is, ezzel mintegy szótlanul emlékeztetve és biztatva az embereket a biztonságos intim kapcsolat gyakorlására. Tavaly a becslések szerint a globális óvszerpiac nagysága meghaladhatta a 8 milliárd dollárt, az előrejelzések szerint 2026-ra ez a pénzmennyiség elérheti a 13 milliárd dollárt is. Mindeközben a politikában a magánszféra és közszféra nyilvánosan tárgyalt politikai kérdéssé vált, a szexuális jellegű lejáratások pedig kontraproduktív mód karakterjelenségek lettek. És még csak a felszínt sem kapargatjuk…

Tagadhatatlan, hogy a szex színessé, széppé, izgalmassá teheti az életet, ám ugyanannyi bajnak, szenvedésnek is az okozója. Az elmúlt évezredek alatt világokat és történelmeket írt át, országok határait és gondolkodók eszméit rajzolta újra. E mondatokat maximális világfájdalommal kell átélni, mert ha van valami, amit a régi korok embere jól csinált, az bizony a szex volt. Azt hiszem, mégsem ez lesz a világ legvidámabb témája.

Mindenki csinálja

Mivel az eltérő kultúrák szexuális szokásaikban, valamint a nemi normalitás tekintetében is különböznek egymástól, így azt, hogy az emberek miként és milyen formában tapasztalják meg a szexuális cselekvést életük során, nemcsak a politika, a hatalom, az egyéni tapasztalat, hanem a kulturális dimenziók is árnyalják. A középkor és kora újkor írástudói között gyakori jelenség volt például, hogy különböző – kért és kéretlen – tanácsokat adtak az olvasóknak a hálószobára vonatkozó bölcsességeket tartalmazóan. 1503-ban egy orvos, bizonyos Symphorien Champier például megírta Az erényes hölgyek hajója című könyvét, amely a történelem nagy női alakjainak történetét felsorakoztatva tartalmazott példázatokat a fiatal lányok és nők számára. Az alkotó természetesen nem tudta megállni, hogy a szexről és a fogantatásról szóló tanácsokat ne csempésszen bele a művébe. Később, az államhatalmak ennél is tovább merészkedtek, és intézményes keretek között elkezdték az egyént arra szorgalmazni, hogy beszéljen a nemiségről. Michel Foucault A szexualitás története című könyvéből idézve:

„Ez az első olyan alkalom, amikor egy társadalom tartósan azt állítja, hogy jövője és gazdasága nemcsak polgárainak számával áll összefüggésben, hanem azzal is, ki-ki hogyan használja a nemi szervét.”

Hogy zavarbaejtő hasonlóságot vélnek felfedezni Olvasóink a magyar államvezetéssel? Valóban! Valószínűleg azonban teljesen beleőrülnénk, ha látnánk előre, a politikában a véletlenek sorsszerűen, sőt szükségszerűen következnek be – akár vonatkozva a nemi szervünkre, akár nem.

Érdekes azonban megfigyelni, hogy mi történik tőlünk keletebbre, ahol a szexualitás bűntudatmentes megtapasztalása a jellemző. A japánok számára a szex tiszta metabolizmus része. Ősvallásuk, a sintoizmus a hagyományos, európai erkölcsi tanítások ellenébe megy. A sintoizmus számára a személyes bűntudat fogalma ismeretlen, mint olyan, a japán kultúrkörben nem létezik. A gyönyört az egyének önmagáért, önmagában keresik. Az európai szexualitásfelfogásra jellemző hasznosság kritériuma a japán kulturális hagyományban így voltaképpen nem is létezik, a szexuális cselekvés sokkal inkább egyfajta játék, amely mindenki számára elérhető és élvezhető. Már a Heian-korszakban (794–1186) születtek olyan – európai szemmel megdöbbentő – erotikus alkotások, melyektől pironkodva kucorodunk össze a székünkben, mert e metszetek bizony dokumentálják a japán önkielégítési formák majdnem egész spektrumát.

Persze, azért itt, a vén Európában sem kell kudarcra ítélni magunkat. Elég csak az ókori görög tragédiákra gondolnunk, vagy az általunk teremtett mitológiai alakokra, egyébiránt az istenekre, akik mivel halhatatlanok voltak, és általában véve felsőbbrendűek az emberekhez képest – úgy és ott, és persze azzal és olyan alakban tehették, melyben épp akarták. Ami pedig a valós, történelmi személyeket illeti – az első római császárok közül mindjárt itt van Nero, kinek nevéhez tagadhatatlanul a legnagyobb botrányok fűződnek. Az utókor által Róma felgyújtásával is – valószínűleg egyébként tévesen – vádolt uralkodóról olyan történetek keringtek, minthogy vérfertőző kapcsolatban élt saját édesanyjával, két felszabadított férfi rabszolgával pedig egyenesen házasságot kötött. A női előkelőségeket érintve pediglen idősebb Plinius római történetíró nagy részletességgel örökítette meg Messalina, Claudius császár felesége hírhedt orgiáit, aki egy alkalommal 24 órás szexmaratonpárbajra hívta ki az ókori Róma egyik híres prostituáltját. Hogy ezt részletekben vagy egy időintervallum alatt kellene-e értenünk, ugyan nem tudni, de mint mondtam – bennünket, európaiakat sem kell félteni. Ezzel a tudattal exponenciálisan kezdhetünk elégedettek lenni.

Hogyan írná le pontosan?

Mindebből látszik, hogy a világ nem ad egyértelmű és egyébiránt könnyű mintát a szexualitással kapcsolatban. A szüleinket nem kérdezzük, a kortársak néha épp annyira tapasztalatlanok, mint mi magunk, az internet pedig leginkább a pornón keresztül mutat képet a szexről, ami egyszerre intenzív és ijesztő. Pedig a szexre gondolunk – férfiak és nők egyaránt, jóllehet közben teljesen más dolgokat csinálunk. Kutatások bizonyítják, hogy a mindennapi tevékenységeink közepette sokszor jut eszünkbe a szex, ugyanakkor ennek fordítottja is igaz, azaz sokszor elkalandoznak a gondolataink, miközben épp nemi életet élnénk. Előfordul, hogy ez csak úgy, egyik pillanatról a másikra történik, és a tolakodó gondolatokat gyorsan ki is lehet zárni. Máskor viszont ugyanez a folyamat jelentősen befolyásolhatja a szexuális életet. Persze, valóban nehéz lehet úgy koncentrálni, hogy az eszünkben van az ezernyi elvégzendő teendő, vagy bármi más olyan dolog, ami foglalkoztatott bennünket aznap. Olyan társadalomban élünk, melyben nehéz kikapcsolni az agyunkat, és valóban odafigyelni arra, amit éppen csinálunk. Néha pont emiatt vagy tervezetten jut idő a szexre, vagy sehogy... Ugyanígy lehetséges az is, hogy a szexuális együttlét már nem nyújt újdonságot a partnerek számára, és az is lehet, hogy az egyik fél egyszerűen unatkozik, mert vágyai nem teljesülnek be. Az is elképzelhető, hogy maga az átlépés okoz nehézséget, az egyik szerepből egy másikba történő átmenet. Gondoljunk csak bele, az egyik pillanatban még gyermeket szoptató, altató nő miképp lép ki az adott és ráháruló helyzetből úgy, hogy a következő órában figyelmével már a párja felé fordul? A kulcs a ráhangolódás – és tán épp ez hiányzik a leginkább –, hogy odafigyelünk a környezetünkből érkező zavaró tényezők kivédésére. Egyébiránt pedig a realizációja annak, hogy a pornótól eltekintve is szerezhetünk szexuális ismereteket, mintegy eloszlatva ezzel sok olyan mítoszt, melyek negatív gondolatok formájában megzavarhatnak bennünket.

Én és a testem

Mások életébe őszinte és intim bepillantást nyerni zavarba ejtő élmény lehet: egyszerre ébreszthet kíváncsiságot, és piszkálhatja fel bennünk a kérdést, hogy nem is ismerem, mégis mi közöm nekem ehhez? E rovatunkban azonban a tabuk ledöntésére esküdtünk fel, így magam és Önök miatt is megfigyeltem magam, mintegy vizsgálatot tartottam a fejem felett. Töredelmesen bevallom, hogy sokszor képzeltem már azt mások életéről, hogy könnyebb, egyszerűbb, ilyenebb vagy olyanabb – egyszóval más, mint az enyém. Különösen, ha a szexről volt szó. Elismerem, feltettem már magamnak a kérdést, hogy vajon másnak is vannak olyan izgalmas és titkos vágyai, élményei, mint nekem? Más is keresztülmegy nehézségeken, tapasztalásokon? Más is olyan sebezhető és érzékeny, mint én? Hogy vajon élte-e meg már elvégzendő feladatként az intimitást? Hogy volt-e úgy, hogy csak azért tett meg valamit, hogy a másiknak jó legyen?

Bár én és a testem szimbiózisban élünk egymással, nem vagyunk különlegesek. Az emberek általában szeretik magukról azt hinni, hogy a testükkel együtt megismételhetetlenek, a valóság azonban teljesen más képet mutat. Rendszerint számomra is kiderül, hogy mások története is épp olyan emberi, mint az enyém.

Talán ismerős lehet a Salamon királynak tulajdonított Énekek éneke, a menyasszony és a vőlegény szerelmi énekeiből álló sorozat a Bibliából. Ha mégsem, az sem meglepő, mivel a szent könyvnek egy eléggé intim részéről van szó, amit általában nem tanítanak és nem is nagyon beszélnek róla, már csak azért sem, mivel a női testet fantáziadús metaforákkal írja körül. De van és létezik, az emberi intimitás példázataként. Ehhez hasonlóan Eve Ensler világhírű The Vagina Monologues – A vagina monológok – című könyvének is abban rejlik az ereje, hogy nyíltan, tabukat nem ismerve olvashatunk titkos fantáziákról, félelmekről. Ezek a könyvek is azt mutatják, hogy bár a szex, a gyönyör, a vágy kétségtelenül testi élmény, de az, hogy miként vagyunk jelen a testünkben, messze nem egyéni. Nem véletlenül ilyen titokzatos és nehezen megfejthető az orgazmus… De erről majd később, mert közben péntek délután lett, a kancsó tea pedig elfogyott mellettem. Ámor számára is helyet kell biztosítani.