A hazugság a tudat elsődleges szennyezője

Ahhoz, hogy ezt megértsük, közelebb kell kerülnünk a tudat fogalmához, hogy valójában mit is értünk a tudaton. Talán a racionális gondolkodást, talán a tudatos gondolkodást, esetleg a pszichét, az érzelmi tudatot…? A tudatról épp annyi elmélet született, ahányan megpróbálták beszélni róla, egységes meghatározás nem létezik. Kicsit közelebb kerülünk a megoldáshoz azonban, ha azt vizsgáljuk meg, hogy mi a tudat funkciója. Az pedig nem más, mint egy adott pillanatban a tudatban jelen levő érzés, észlelés és gondolat. Ebből a felsorolásból is látszik, mennyire fontos szerepe van az életünkben a jól működő, tiszta tudatnak, hiszen a lelki alapszükségleteink stabilitását adja. A tudat pedig akkor tiszta, ha tartósan nem szennyezi semmilyen destruktív észlelés, érzés vagy gondolat.

A hazugság a legveszélyesebb

A hazugság az egyik legrombolóbb tudatszennyező, amit magunk és mások ellen elkövethetünk, sokszor tanult minta alapján. Amikor a családi mátrixban van egy élő memória, amely bizonyos esetekben a hazugságot legitimálja, akkor az egész családi rendszer alapja instabil lesz, ahol az őszintén kimondott szó időzített bombaként robban. Épp ezért, bármilyen furcsán hangzik is, a hazugság – mint ahogy a szeretet – szintén tanulható jelenség.

A hazugság nemcsak azt jelenti, hogy valótlant állítok, hanem azt is, ha elhallgatok egy fontos információt, és ezzel szándékosan megtévesztem magam vagy egy másik embert.

Hazugság az is, ha csak részinformációkat adok át, és ezzel elferdítem az igazságot, azaz a másik figyelmét megpróbálom az érzésein keresztül manipulálni. És hazugság az is, ha saját magamat áltatom, mintegy becsapom valamivel, mert nem szeretnék a hibáimmal, gyengeségeimmel, negatív érzéseimmel vagy egyáltalán bármilyen érzésemmel szembesülni.

Mi történik, amikor hazudunk?

Amikor hazudunk, egy kognitív disszonanciát élünk át, azaz egy pszichés stresszt, amelyben az érzelmi egyensúlyunk megborul. Ezt érzékelve megpróbáljuk többféle módon a disszonanciából eredő feszültséget enyhíteni, feloldani, például azzal, hogy kerüljük az egyéni felelősségvállalást, bűnbakot keresünk, valaki másra vetítjük azt, amit mi érzünk. Másokat hibáztatunk, másokat teszünk felelőssé, magyarázkodunk, logikusnak tűnő kifogásokat, okokat kreálunk és leértékeljük a másik embert. Ez főleg a romantikus kapcsolatokra igaz. Szakításkor jellemző attitűd, hogy a fájdalmat magunkon kívülre helyezzük, és áldozatszerepben tetszelgünk, miközben az egyetlen felszabadító út az lehetne, ha felelősséget vállalnánk azért, amit mi követtünk el, nem a másik.

A hazugság csak átmeneti felszabadulást hozhat, ha ezt felszabadulásnak lehet nevezni, mert ez a legnagyobb rablánc, amivel nemcsak magunkat korlátozzuk, hanem azt is, akinek hazudtunk. Az ember, aki hazugságokhoz láncolva éli az életét, soha nem lehet szabad, és mindig másokat fog hibáztatni azért, ami vele történt.

Amikor hazudunk, beszennyezzük a tudatunkat, ez pedig megakadályoz abban, hogy tisztán gondolkodjunk, lássunk, beszéljünk és cselekedjünk.

A hazugságban egyszerre van jelen a félelem, a harag, az ítélkezés, a szégyen és az elfojtás. Arról nem is beszélve, hogy a hazugság az egyik leggyakoribb manipulációs eszköz, amivel az érzelmeket szinte észrevétlenül lehet befolyásolni és irányítani.

Létezik-e kegyes hazugság?

Az egyén, a család, a kollektív tudat és tudatalatti szintjén is léteznek olyan érzések, melyeket mintegy kifogásként használunk. A kegyes hazugság egy lelki, mentális csapda, melynek legtöbb esetben a félelem és a szégyen az alapja. Emellett a kegyes hazugságban van valami álszent és hamis, mert látszólag a másik érdekében történik, de valójában azért történik, hogy annak, aki hazudik, kevésbé legyen rossz érzése, kevésbe fájjon és kevésbé féljen. A kegyes hazugság épp emiatt is egy érzelmi bumeráng, amely évekkel később is visszaérkezhet ahhoz, aki adta.

Szükséges-e, hogy mindenki szeressen?

Legtöbbször azért hazudunk, mert félünk, hogy az igazság kimondásával már nem leszünk értékesek és szerethetők. Nem fogadnak el minket, vagy ami még rosszabb, elutasítják a személyünket, kizárnak valamiből, aminek részesei szeretnénk lenni. Valójában azonban az történik, hogy minden újabb hazugsággal mi magunk zárjuk el azt a bőségcsapot, amelyen át eljuthatna hozzánk az a tudati és érzelmi bőség, melyben a saját életünket felszabadultan tudnánk élni – álarcok és játszmák nélkül.

Azt szoktam mondani az ügyfeleimnek, nyugodtan engedd meg, hogy a másik azt gondolja rólad, amit akar. Ne bizonygasd se az igazad, se azt, hogy ki vagy. Nem megmagyarázni, hanem képviselni kell magadat! A megengedés felszabadíthat az örökös megfelelési kényszer alól, ahol nem te irányítod az életed, ahol nem te döntöd el, hogyan érezd magad.

Az igazság mindig veled kezdődik…

… hogy nem félsz érezni az érzéseidet, nem túléled, hanem megéled, átéled mindazt, ami veled történik, legyen az jó vagy rossz, kellemes vagy kellemetlen, pillanatról pillanatra. Itt és most a jelenben!

Montorffy Letti coach, spirituális tanácsadó

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/9. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene