vasárnap
Polipot tett asztalára jó barátom minap, szürke volt az állat. Kérdezgettem, milyen terv vezérli, de alig felelt, nagyon alig. Alighanem maga is fokozatosan polippá változott.
Mondják, hogy az ember, ha állattal él együtt, elkezdenek egymásra hasonlítani. Az ember állati jegyekkel, az állat emberiekkel gazdagodik. Ebben az esetben viszont nem ez történt, a polip egyszerűen csak megette a havert. Lemászott a konyhapultra készített vágódeszkáról, karujjhegyen a nappali ülőgarnitúra mögé lopózott, és beharapta tulajdonosát, kerevetestül. Ezt látszott alátámasztani a mélytengeri jellegű masszív csend, meg minden más. Csak a zene szólt halkan az éjszakában, a szomszéd hallgatta a Bangó Margit.
„Halk zene szól az éjszakában,
Érezned kell, hogy rád találtam.
S így lesz miénk a boldogság,
Ne gondolj arra, ami fáj.”
Az alábbi képen pedig Menton dél-francia város tengerpartjának egy részletét látjuk, ahol a helyi citromfesztivál 81-ik évadjának apropójából fakadóan óriás polipszobrot emeltek citromból és narancsból, 2014-ben.
Ha végignézünk a háttérben húzódó város épületein és természeti környezetén, könnyedén beláthatjuk, hogy innen tényleg csak a citruspolip szobra hiányzott.
Aztán mégis jelentkezett a haver, és részleteket árult el polipilag. „Felét megfőztem ahogy a halboltos nénje mondta, másik felét szuvidálom majd ma este. Fajin lett.”
Kép: TASR
Kizárólag online felületünkön elérhető Vasárnap-tartalom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.