- vasárnap
Van egy haverom, minden nap fog egy halat. Annak a halnak a képét énnekem minden nap elküldi.
Megnézem, megnézzük, egyre nagyobb halakat szedeget ki a Dunából ez a haver, jól csinálja. Mutasd csak még egyszer azt a süllőt! Milyen bamba képet vág. Amaz, a balin már mérgesebb. A pontyok tekintete mindig tompa, vélhetően ők a legtunyább agyú halak, azért is fognak belőlük ki annyit. Vagy nem is tunyák, sem tompák, csak unják már a hallétet. Joguk van hozzá.
Ez az illető egyébként évekig nem horgászott, csak mostanában vitte rá a pótcselekvési inger, hogy ismét. De azért nem viszi haza az összes kifogott példányt, mindössze a szebbekből egyet-egyet. Bizonyos tekintetben meg tudom érteni, bizonyos tekintetben nem. De úgy vagyok vele, hogy nem szólok bele, ha nem muszáj.
Valószínűleg jól csinálom, mert hozzáállásomat az égi erők észrevették, és a minap honorálták is, méghozzá készpénzben. Épp az autót parkoltam át (hogy a járda aszfaltját csákányozó illetékesek önhibáján kívül nehogy baja essék), amikor a jobb hátsó kerék mellett az avarban megpillantottam egy sáros tízcentest. Hazavittem és megmostam. Eddig azt hittem, a pénzmosás valami förtelmes és elítélendő dolog. Már tudom, hogy alig különbözik a kézmosástól. De azt is kérdezhetném: ha pénzzel a kezedben mosol kezet, az már pénzmosásnak minősül?
Még jó, hogy nem léptünk bele...
Kizárólag online felületünkön elérhető Vasárnap-tartalom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.