Humortalan és gusztustalan

Az Ali G, a Borat és a Brüno kiötlője (aki soha nem rendez, de mindig tudni, a film az ő agyszüleménye) most nem tart elénk görbe tükröt, nincs itt társadalomkritika, mint korábban, csak a felismerés, hogy egy olyan vígjátéknak nevezett valamit kapunk, amit alapvető filmes ismeretekkel bárki készíthetett volna Hollywoodban. A történet pontosan annyira kiismerhető, mint bármely más (akció)vígjátéknál: adva van egy remek titkos ügynök, és van neki egy kevésbé remek testvére, aki sült bolond, tönkreteszi a legfontosabb akciót, és a végén nyilván majd ketten mentik meg a világot, amelyet a gonosz Pénelope Cruz akar elpusztítani. Tényleg ennyire futotta Sacha Baron Cohentől? Sajnos igen.

A műfaji megjelölés szerint a film vígjáték, így a poénok elég sokat segítenének. A rossz hír az, hogy valahogy kimaradnak: itt semmi sem a helyzetből vagy a jellemből fakad, minden csak azért van a vásznon, mert a rendező úgy gondolta, ez tutira működni fog. Van egy jelenet, amelyben az egyik férfi a másiknak a nemi szervéből szívja ki a mérget. Aztán azon kellene nevetnünk, hogy két ember bemászik egy elefántba, majd jön egy másik elefánt, és pont ekkor közösülni akar. Persze, a Borat és a Brüno is pakolta egymásra az obszcén poénokat, lehetett szörnyülködni, de azt is lehetett látni, hogy itt egy elvetemülten jó szatíráról van szó. Mostanra viszont eljutottunk oda, hogy Sacha Baron Cohen önmagát szórakoztatja a forgatáson, és ebből lesz a film. Az Agyas és agyatlan mind a nyolcvankét perce egészen kínos, helyenként a szó szoros értelmében gyomorforgató mozi. Sacha Baron Cohen talán élvezi, de a néző nagyon nem.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"222652","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

Gera Márton