A szétzúzott emlékezet visszahozott pillanatai

A kötődés az átalakulás művészien megragadott folyamatában és az emlékezés szintjén érhető tetten: a somorjai zsinagógagaléria terében ugyanis ezúttal egy videóinstallációs munka tesz kísérletet arra, hogy az építkezés és a létezés, majd az elmúlás és az emlékezés, valamint az esetleges újrakomponálás bonyolult összefüggésein elgondolkoztassa a kiállításlátogatót. 

Az installáció művészi eljárásként kivitelezett bonyolult folyamattal, hármas ráhatással egymásra rétegezett panorámává egyesíti a fény, a valamilyen objektum kivitelezésében használt, formát adó építőanyagok-elemek, valamint a múló, elmosó idő ráhatását jelölő vonalak képlékeny, folyton változó tartományát. Ebben a formasíkok váltakoztatásával rétegezett panorámában az épített objektumról fennmaradt jelenetszilánkok elveszett, törölt vagy eltemetett pillanatokat hoznak vissza. A visszahozott emlékpillanat-töredékek az épített, létezett objektum egykor volt funkciójának megváltozásával függenek össze, s egyben az emlékezés sürgős szükségességére figyelmeztetnek, még mielőtt eltűnik az a valami, ami már jelenleg is csak töredezetten, szétzúzottan van jelen a fogyó memóriában. 

A vizuális megjelenés támaszaként az installáció alapját képezi egy korábbi hangfelvétel is a somorjai zsinagógából, amelyre többszöri újrajátszás és újrarögzítés során külső zajok-hangok rakódtak rá, valamennyire módosítva, átformálva, más hangzásösszetevőkkel bővítve az eredeti hangzóalapot. A fényhatásokkal és színfoszlányokkal operáló vizualitás, valamint a látványt erősító hangeffektusjáték azt igyekszik érzékeltetni, hogy mi veszik el a múltból, esetleg mi rakódik rá és tevődik hozzá az újramondás, vagyis az új narrációk során.