A világot 100 éve látta meg egy Nebraska állami kereskedő és színésznő fiaként. Ekkor még senki nem sejthette, milyen élet vár rá: legendás szerepekkel, Oscar-botrányokkal tömve. A színészetről egész életében rendhagyó nézeteket vallott. „Színészkedni túlélési mechanizmus” – hangoztatta. Az ő esetében valóban az volt, hiszen csaknem 20 éve már, hogy elhunyt, mégis Hollywood egyik legnagyobb neveként tekintünk rá. Így zajlott le Marlon Brando, a színészlegenda karrierje.
Élete tinédzserként vett először váratlan fordulatot, amikor engedetlenség miatt eltanácsolták egy katonai iskolából. New Yorkba költözött, ahol színészetet kezdett tanulni. Az úgynevezett „method acting” stílus egyik korai képviselője volt: igyekezett eggyé válni a figurákkal, akiket játszott, ahelyett, hogy csak megtanulta volna a szövegét.
A színpad hercege
Mint akkoriban sokan, ő is a színpadon tűnt fel először. Első szerepében Jézus Krisztust alakította, és nem kellett sok ahhoz, hogy a Broadway legígéretesebb ifjoncaként kezdjék számontartani. Amikor Elia Kazan A vágy villamosa című darabjához castingolt, sokan Brandót ajánlották az abuzív Stanley főszerepére. Kazan nem tudta elérni az ifjú színészt, így az utcán terjesztette el, hogy főszerepre kerestetik – a hír szerencsére megtalálta őt. A darab egy csapásra sztárt faragott Brandóból, aki később a filmváltozatban is játszott. Ezzel első Oscar-jelölését is kiérdemelte, majd pár évvel később, szintén egy Elia Kazan-filmért, A rakpartonért meg is kapta az aranyszobrot. Évekkel később az Amerikai Filmakadémia életműdíjjal jutalmazta Kazant, és Brandót kérték meg, hogy adja át neki. Ő azonban elutasította a megtiszteltetést, mondván: „nem tud egy olyan embert támogatni, aki neveket mondott”. Kazan korábban beköpte egy kommunista színésztársulatban játszó ismerőseit.
Az Oscar-díj után Brando karrierje egy ideig zuhanórepülésbe kezdett. Filmjei nem voltak sikeresek, első rendezése, A félszemű Jack című western pedig teljes katasztrófa volt. A mára kultikussá vált film túl sokba került, és túl sokáig készült. Ekkorra ráadásul aggályok is felléptek Brandóval kapcsolatban: legtöbb kollégája szerint hirtelen haragú, kiállhatatlan figura volt, akivel rémálom volt együtt dolgozni.
A vászon veteránja
A sztárstátuszt végül Francis Ford Coppolának köszönhetően szerezte vissza. A keresztapa című gengszterfilmben Don Vitót, a Corleone maffiacsalád rideg vezérét alakította, mely máig a leg-ikonikusabb szerepe. Brando ekkorra már közismert aktivista volt, különösen szívén viselte az amerikai őslakosok sorsát. A keresztapáért nyert Oscar-díját elutasította, maga helyett egy őslakos emberjogi aktivistát küldött a díjátadóra, aki beszédet mondott az őslakos színészek hátrányos helyzetéről. Az eset hatalmas botrányt keltett, Brando azonban túl nagy név volt ahhoz, hogy felelősségre vonhassák. Richard Donner Supermanjében közel 4 millió dollárért vállalta el a címszereplő apjának szerepét. A szuperhőst alakító Christopher Reeve elmondása szerint nagyot csalódott a legendában, úgy érezte ugyanis, hogy Brando egyáltalán nem erőltette meg magát a kamerák előtt. „Csak fogta a milliókat, és lelépett. Ezután nem tudtam ugyanúgy isteníteni.” Utolsó ikonikus szerepe az Apokalipszis most című vietnámi háborús film őrült, gyilkossággal vádolt ezredese volt. A stáb azonban feleannyira sem értékelte őt, mint a közönség: Brando bevallása szerint ezt a szerepet is csak a pénzért vállalta el, a forgatás első napjaiban pedig rendszeresen eltűnt, céltalan csevegéssel rabolta a rendező idejét, és cserébe még az utasításiat sem volt hajlandó követni.
Egyszerre volt ikon és nemkívánatos személy. Az Apokalipszis most után már csak ritkán tűnt fel szerepekben, nagyrészt visszavonultan élt saját szigetén. Az egészségi állapota is romlani kezdett: cukorbetegséget és májrákot is megállapítottak nála. 2004-ben tűdőelégtelenségben hunyt el, hamvait pedig Tahitin és az amerikai Mojave sivatagban szórták szét.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.