Nagy zajt csaphatnak a hoppon maradt hallgatók

A testület a közeljövőben a hazai felsőoktatási intézmények kihelyezett képzéseit kívánja górcső alá venni. A bizottság adatai szerint a szlovákiai egyetemek és főiskolák több mint 70 helyen nyújtanak ilyen típusú képzést, ezek közül több mint 60 Szlovákiában van, a maradék főként Csehországban és Németországban. Ezekben a részintézményekben az a közös, hogy jelentős tandíjért távutas képzést biztosítanak.
„Megítélésem szerint ennek a 70 részlegnek a harmada, fele, jó esetben ennél valamivel nagyobb aránya rendelkezik csak akkreditációval” – nyilatkozta Ľubor Fišera, az Akkreditációs Bizottság elnöke. A hatályos törvények alapján mindenegyes szakot vagy kihelyezett képzést garantálnia kell egy docensnek vagy professzornak – attól függően, hogy első (bakkalaureátusi), vagy második szintű (magiszteri, mérnöki) képzésről van szó. Minden oktató csak egy szakot garantálhat. Ezt a feltételt több, elsősorban friss alapítású egyetem és magánfőiskola nem tudja teljesíteni. A több mint 70 tagozatot a következő hónapokban világítják át, az első eredmények várhatóan áprilisban lesznek ismertek. Azokat a szakokat, melyek nem rendelkeznek akkreditációval, felszólítják, hogy pótolják mulasztásukat. „Azok az intézmények, melyeknél nem találjuk rendben a dolgokat, megszűnhetnek” – mondta Fišera. A testület elnökének számításai szerint így több tucat helyen lehúzhatják a rolót.
Ez összesen több ezer levelező tagozatos hallgatót is érinthet, akik eddig már sikeresen elvégeztek néhány szemesztert, s főként, befizettektöbbezer eurót. Őkvagymáshol folytathatjáktanulmányaikat,vagy máshol kezdhetik elölről. Arról egyelőre nincs szó, hogy a mulasztások felelőseit hogyan vonnák felelősségre, vagy egyáltalán felelősségre vonnák-e. Az Akkreditációs Bizottságnak ugyanis elvileg eddig is kötelessége lett volna ellenőrizni a képzések törvényi feltételeinek meglétét, az egyetemeknek pedig ezeket eddig is be kellett tartaniuk. Az sem kizárt, hogy ha a pórul járt diákok kártérítést követelnének az intézménytől vagy az államtól, sikerrel járnának. Igaz, ilyenkor kérdéses, ki térítené meg kárukat, ugyanisahallgatókkalsokszornem aképzéstbiztosítóegyetem,hanem egy jogilag közbeékelt nonprofit szervezet vagy ügynökség kötött szerződést. Ez utóbbiak nagy része viszont hivatalosan nem rendelkezik akkora pénzöszszeggel, hogy kártalanítani tudná a pórul járt hallgatókat.( MSz, S)