Franciaország-szakértő: Macronnal erősödhet az uniós integráció

Minek köszönhető Emmanuel Macron győzelme? 

Minden bizonnyal a szavazók nagy része nem azért szavazott Emmanuel Macronra, mert Macront akarta, hanem azért, mert nem akarta Le Pent. Nincs Macron-mánia, nincs Macron-eufória sőt, egy friss felmérés szerint a megkérdezettek mintegy fele ellenzéki nemzetgyűlést, ellenzéki kormányt szeretne, ami nagyjából jelzi, mennyire korlátozott az a lelkesedés, amit e nagy győzelem takar. 

A számok tekintetében több szempontból is rekord eredmény született: rendkívül alacsony volt részvételt és óriási mennyiségű érvénytelen szavazatot adtak le. 

A számok is azt tükrözik, hogy összeállt a köztársasági front, viszont sokkal gyengébb már, mint korábban. Tizenöt évvel ezelőtt Jean-Marie Le Pen még csak 18%-ot tudott összeszedni Jacques Chirackal szemben, Marine Le Pen viszont 34%-os eredményt ért el. A köztársasági front összeállt ugyan, de repedezik, nagyon sokan nem mentek el szavazni. Franciaországban a 75%-os részvétel alacsonynak számít, és az érvénytelen szavazatok magas száma is azt mutatja, hogy szavaztak, mert az állampolgári kötelesség, de nem szavaztak egyik jelöltre sem. 

Mit jelent Emmanuel Macron győzelme az Európai Unió szempontjából? 

A legfontosabb kérdés a német–francia tengely működtetése, ebben Macron elkötelezettnek tűnik, fontosnak tartja a német–francia együttműködést. Ezt Francois Hollande jelenlegi elnök kevésbé működtette, ami mind Németországnak, mind pedig Franciaországnak rossz volt. Ahhoz, hogy a német–francia tengely működjön és meg tudja valósítani az Európai Unió valamiféle reformját – ami elkerülhetetlen – ahhoz szükség van arra, hogy a francia politika és gazdaság iránt nőjön a bizalom. Ehhez pedig belső reformok kellenek. Vagyis Emmanuel Macron gondolkodásában, teljesen jogosan, a belső reformok problémája összekapcsolódik az európai uniós együttműködéssel. Az egyik legfontosabb terület, ahol ő mélyebb együttműködésben gondolkodik, az az eurózóna kérdése. Emellett védelmi területen is mélyebb együttműködést szeretne, de az alapgondolat – és ez meglehetősen fontos a V4-es tagállamok szempontjából – az az, hogy megpróbálja kikapcsolni a blokkoló kisebb országokat, vagyis, ha valaki nem akar, akkor nem jön, de nem akadályozhatja meg a mélyebb együttműködést. 

Tehát többsebességes uniót szeretne? 

A közös pénzügyminiszter mellett közös költségvetést javasol Macron, tulajdonképpen egy szorosabb eurózónabeli együttműködést lát maga előtt, ezeknek egyrészt feltétele a francia belső reformok megvalósítása, másrészt pedig a reformokat úgy valósítaná meg, hogy mások ne tudják akadályozni. Macron 2017 végére azt ígéri, hogy minden uniós tagállamban valamiféle demokratikus konzultáció keretében véleményeztetné ezeket a reformjavaslatokat, és ennek megfelelően folytatódna az integráció reformja. 

Melyik uniós terület a leghangsúlyosabb Macronnál? 

A védelempolitikát emelném ki, hiszen ezen a területen is szorosabb együttműködésben gondolkodik, a határvédelem kérdésében reformot és szorosabb együttműködést képzel el. Itt érdemes megemlíteni az egyébként belpolitikailag fontos menekültkérdést, ahol őt általában, mint menekültbarát politikust említik, de van egy elég erős rendészeti vonala is a menekültpolitikájának. Vagyis azt mondja, hogy akinek nem fogadjuk el a kérvényét, azt ki is utasítjuk, ez eddig a francia politikában nem volt szisztematikus gyakorlat, pedig a kérelmezők jelentős részét, mintegy kétharmadát elutasítják. 

Mit jelentene a Macron-féle Európa a visegrádi országok szempontjából? 

Főleg azon országok szempontjából érdekes, amelyek még nem használják az eurót, vagy a saját monetáris politikájuk függetlenségének megőrzése szempontjából nem is szeretnék bevezetni. Ha megindul az eurózóna mélyebb együttműködése, és elkezdenek a magállamok egyfajta új, belső integrációt kialakítani, akkor újra kell számolni. Vagyis, végig kell gondolni azt, hogy ebből a belső magból való kimaradásnak a költsége ellentételeződik-e azzal, hogy ha valakinek saját monetáris politikája, kamatpolitikája van. Nyilván ez egy bonyolult gazdasági számítás lesz, ez Szlovákiát, mint eurót használó tagállamot kevésbé érinti, de az összes többi tagállamnak ezt a számítást el kell végezni. 

Ön szerint ez eredményezheti akár azt, hogy Magyarország vagy Csehország közeledhetnek az euró bevezetéséhez? 

Ennek végiggondolása az egyik kihívás azoknak az országoknak, melyek különböző okokból eddig nem vezették be az eurót. Nyilván itt mindenki figyelni fogja a másik lépéseit. Kérdéses lesz, hogy a V4-es egység, mely az utóbbi években bizonyos uniós kérdésekben megfigyelhető volt, megmarad-e. Én azt gondolom, hogy itt az Oroszországhoz való viszonynak – különösen a lengyel gondolkodásban – is szerepe lesz. Mindenki figyelni fogja, hogy a másik merre megy, nehogy egyedül maradjon, vagy a perifériára szoruljon. Ezzel egy nagyon érdekes sakkjátszma indulhat meg. Egy gondolatot ehhez még hozzáfűznék: Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból, ez az egyik olyan tagállam, amely elsősorban gazdasági szempontból tekintett az európai integrációra és kevésbé politikai projektként. A németek és a franciák politikai és békeprojektként látják, de a brexittel számos közép- és keleteurópai kormány egy potenciális szövetségest is elveszít. Tehát átalakulnak az erőviszonyok, nem biztos, hogy tudjuk modellezni, mi várható, de az biztos, hogy valamiféle lépéskényszert vált ki.