Érsek növelné a testnevelésórák számát

A nyári időszakban, melyre jellemző a fokozott testmozgás, a parlamentben és a nyilvánosság körében is vita tárgyát képezi, hogy elegendő-e heti két testnevelési óra az iskolákban, vagy növelni kellene-e háromra. A vélemények változóak. Mindannyiunk érdeke azonban, hogy a gyerekek és a fiatalok helyes fejlődése szempontjából a testnevelésórák száma megfeleljen szükségleteiknek.

A fiatalok mozgáskultúrájáról készült számos felmérés nem pozitív. Romlik a gyerekek egészségi állapota, keveset mozognak és a gyerekorvosok riadót fújnak. Egyre több a túlsúlyos gyermek, növekedett a cukorbeteg gyerekek száma és a helytelen sportaktivitás kiválasztásának következményeképpen egészségkárosodás léphet fel náluk idősebb korukban. Egyre gyakrabban esik meg, hogy a fiatalok nem vesznek részt a testnevelésórákon, mivel a felmentéshez elegendő a szülői igazolás.

A felmérések rámutattak, hogy a fiatalok csak 22%-a foglalkozik aktívan sporttal, 47%-uk legalább rekreációs szinten sportol, 31% pedig csak a testnevelésórákon vesz részt.

Két testnevelésóra egy héten 90 perc mozgást jelent. A valóságban ez azonban csak 60 perc, mert a 45 perces tanórából le kell számítani az átöltözésre, a tisztálkodásra és az osztályból osztályba átjárásra szánt időt. Egy tanítási napra így átlagban 10 perc mozgás jut. Összevetve azzal, hogy naponta 5,6 vagy 7 órát ülnek a gyerekek az iskolapadban, ez kevés.

Sok gyerek nem tud helyesen járni, futni, bukfencezni vagy mászni. Ezen technikák pontos elsajátítása azonban megelőzheti a baleseteket. Kerékpárról leesni is tudni kell, hogy a gyerek ne sérüljön meg, vagy hogy az esésnek a ne legyenek hosszú távú következményei. Az úszás elsajátításának hiánya még tragikusabb lehet.

A testnevelésórákon nem csak a mozgás és a sport alapjait kellene megtanítani a gyerekekkel, hanem motiválni őket a versenyeken elért eredményekkel, megtanítani őket tudni veszíteni is. Ha a gyerekek kiskoruktól kezdve a mozgásra és a sportra lesznek vezetve, feltételezhető, hogy felnőtt korukban is sportolni fognak. Ezt legfőképp az egészségügyi szféra értékelné, hiszen a sport által az egészséges életmódra vannak vezetve a fiatalok és ez tükröződik egészségügyi állapotukon.

A testnevelésórákon, véleményünk szerint nem kellene osztályzatot adni, lehetőséget kellene adni a diákoknak elsajátítani az egyes sportágak alapelveit. Az osztályozást csak a középiskolákban kellene bevezetni, miközben az értékelésnél mindenképpen figyelembe kellene venni a diák egyéni képességeit és tehetségét.

Nem szabad elfogadni, hogy a szülők felmentsék gyereküket a testnevelésórák alól. Az orvosnak, legjobb esetben sportorvosnak kell meghatároznia, hogy a gyermek egészségügyi állapota megfelelő-e ahhoz, hogy sportolhasson.  Amennyiben a gyermek nem vehet részt a standard testnevelésórán, speciális tantervet kell neki készíteni.

Jelenleg az a helyzet áll fenn, hogy a sportklubok gyerekeket toboroznak köreikbe ahelyett, hogy a tehetségek fiatalok közül válogathatnának. A testneveléstanárok az illetékes személyek abban, hogy döntsenek, melyik fiatal alkalmas milyen sportra és tehetségük alapján sportiskolába vagy sportosztályba javasolni őket.

Támogatjuk, hogy a fiatalok a tanítási órákon kívül is aktívabban sportoljanak. Ugyanúgy támogatjuk az élménytestnevelést is, mint az aerobic, a néptánc, vagy a zumba, ami több osztály bevonásával valósulhatna meg.

A Európai Parlament kulturális bizottsága 2007-es javaslata alapján az EU tagországaiban növelné heti 3 órára a testnevelésórák számát. Ha tehát azt szeretnénk, hogy gyerekeink legalább két órát mozogjanak az iskolában, akkor az átöltözésre szánt időt leszámítva okvetlenül szükséges a heti 3 testnevelésóra.