Amikor egy fizikus pontosságával és egy bölcsész empátiájával születnek a cikkek

A Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Európai Szövetsége (MIDAS) éves közgyűlésén az Új Szó újságírójának, Czímer Gábornak adta át a rangos MIDAS-díjat a szervezet elnöke, Slezákné Kovács Edit. Belpolitikai rovatunk munkatársa a Beneš-dekrétumok alapján elkobzott földterületek ügyének felderítéséért vehette át a kitüntetést a spanyolországi Donostiában, ahol a házigazda a Berria baszk kisebbségi napilap szerkesztősége volt.

„Komáromban születtem, Keszegfalván nőttem fel és a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán végeztem magyar nyelv és irodalom – fizika tanári szakon. Az egyetemi évek alatt az alma mater lapját szerkesztettük”

– idézi fel az újságírás terén tett kezdeti lépéseit Czímer Gábor.

Mielőtt végleg elköteleződött volna a médiához, kipróbálta magát a katedrán is. Magyarországon, a nagy presztízsű Teleki Blanka Gimnáziumban tanított magyart és fizikát. Nem azért lett pályaelhagyó, mintha előre látta volna a magyar oktatásügy súlyos válságát és a pedagógusok mellőzöttségét, bár már akkor, a 2013-14-es tanévben sem volt túl rózsás a helyzet.

„Egyszerűen arról van szó, hogy kaptam egy felkérést az egyik dél-szlovákiai magyar hírportáltól, és úgy gondoltam, kipróbálom magam az újságírásban profibb szinten is, mint ahogy azt az egyetemen műveltük. Így kerültem a Bummhoz, ahol hírszerkesztőként és újságíróként dolgoztam három évig. Az 2016-os parlamenti választás aztán már az ujszo.com-nál ért. Először a kollégám igazolt át, majd engem is rábeszélt a váltásra. A következő állomás pedig nem sokkal később a Pátria rádió volt, ahol a hírírás, -szerkesztés, majd az élő hírszerkesztés, -olvasás, később pedig a Reggeli közéleti-politikai műsor szerkesztése lett a feladatom. A műsorvezető keze alá dolgozhattam, és bizony sokszor erőpróbát jelentett, hogy a hajnali órákban életet leheljünk az épphogy csak éledező riportalanyokba. De természetesen a felélesztési kísérleteken túl is komoly előkészítési, szervezési munka előzte meg ezeket a műsorokat” – veszi sorra a szakmában töltött első éveket az Új Szó munkatársa.

A rádió óriási tapasztalat volt számára az újságírói hivatás szempontjából. Ekkor kezdett Pozsonyban dolgozni, először vehetett rész fővárosi sajtótájékoztatókon és készíthetett interjúkat, riportokat, összeállításokat, például Csehszlovákia megalakulásának évfordulójára.

„Aztán eljött a pillanat, amikor újra tovább akartam lépni. A rádiónál nem igazán volt hova, így kerültem az Új Szó belpolitikai rovatába. Akkoriban a rovat még elsősorban a nyomtatott kiadásra fókuszált. Azóta a szerkesztőség sokkal intenzívebben koncentrál az internetes tartalomra, a web first-re. Ez pedig számomra ismét egy tanulási folyamat volt, átlátni, hogyan készül egy nyomtatott napilap, milyen sajátosságai vannak, akár szerkesztői, akár újságírói oldalról, akár a lapzártát tekintve, aztán átfordítani mindezt az online tér felé”

– idézi fel a folyamatos változásokkal járó időszakot az Új Szó díjazott újságírója.

„Szlovákiában a média helyzete nem jó, de nem is tragikus. Azért nem jó, mert megvannak az egyes médiumokat sújtó tipikus gondok. A nyomtatott újságok példányszáma csökken, az online portálok pedig azzal küszködnek, hogy az általuk előállított tartalmakat döntő részben a közösségi média közvetíti az olvasók felé, ez pedig egyfajta kitettséget, kiszolgáltatottságot is jelent. Emellett a reklámbevételek egy részét ezek a közösségi médiaóriások és internetes keresőmotorok eleve lenyúlják, lefölözik. Vagyis egyfajta modellváltási kényszer közepén vagyunk, és a finanszírozási formákat át kell alakítani a szlovákiai médiában is. Közben megjelentek a fizetős online tartalmak és új szerkesztőségi műhelyek próbálkoznak ezzel a megoldással.

A közmédiát tekintve is ugyanazt mondhatom, hogy nem ideális a helyzet, de semmiképpen sem tragikus. A finanszírozása biztosított, visszatérő szakmai gondok nincsenek, nem állt elő olyan helyzet, hogy bármelyik politikai oldal a szócsövének használhatná a szlovák közmédiát. A sajtószabadság szintjén Szlovákia nem áll rosszul, a nagy pártok, oligarchák nem tudják lefedni, eluralni a médiapiacot.

A kisebbségi térben ugyanakkor már összetettebb a helyzet. Itt is érvényesek a finanszírozási gondok, megfejelve azzal, hogy a szlovákiai magyar közösség lélekszáma folyamatosan csökken. Ráadásul ebben a térben a magyar kormány által finanszírozott sajtóorgánumok is jelen vannak, ami torzulást okoz a piacon, hiszen se nem természetes, se nem fönntartható állapotról van szó. Azt is látni kell, hogy az ilyen jellegű finanszírozás miatt a magyar kormány szócsövévé váltak, és a helyi szövetségesének kedvező üzeneteket közvetítenek az ominózus médiumok. Tehát az a fajta torzulás, ami a magyarországi médiapiac egészét jellemzi, bizonyos szinten megjelenik a szlovákiai kisebbségi médiatérben is. Szerencsére ez a törekvés nem tud egyeduralkodóvá válni a teljes kisebbségi sajtóban. A legnagyobb szerkesztőségek, hírportálok ugyanis nem ebbe a kategóriába tartoznak, így az Új Szó sem, és a szlovák közmédia magyar nyelvű adása sem” – összegzi Czímer Gábor, amikor arra kérjük, hogy értékelje a szlovákiai, azon belül a kisebbségi média helyzetét.

Ha pedig a zsinórmértékről kezdünk beszélgetni, amihez a szakmában igazodik, három fogalmat említ, a függetlenséget, a korrektséget és az objektivitást.

„Ezekhez az alapelvekhez ragaszkodom a mai napig, és az Új Szónál lehetőségem van a betartásukra. Az egész lap független, korrekt és objektív hírszolgáltatást nyújt olvasóinak, vagyis a szerkesztőségi és a saját mércém teljes mértékben fedi egymást.”

Végezetül, amikor arról kérdezzük, hogy a média folyamatos, állandó átalakulása mellett mégis minek kellene állandónak maradnia, az alapvető szakmai elveken túl a műhelymunka fontosságát hangsúlyozza.

„A munkatársak közötti aktív, személyes szakmai kapcsolatra szükség lesz mindig. Van szakmai tapasztalatom olyan helyről, ahol szabadúszók készítettek sajtóterméket, az Új Szónál pedig van tapasztalatom a műhelymunkában. Szerintem az olvasók is megérzik azt, hogy melyik médium mögött van jó műhelymunka, és hol próbálnak az újságírók önálló kis világítótornyokként összehozni valamit. Én a csapatjátékban hiszek” – hangsúlyozza az Új Szó MIDAS-díjas újságírója, ígéretet téve arra, hogy a Beneš-dekrétumokra hivatkozó földelkobzásokat felgöngyölítő oknyomozó riportsorozatának lesz folytatása lapban. A zsinórmérték szerint: korrekten, objektíven és függetlenül.