Hogyan élnek Bécsben a szlovákiai magyarok?

A londoni székhelyű The Economist Group évente összeállítja a legélhetőbb városok listáját. Bécs mögött a második helyen a dán főváros, Koppenhága végzett, majd két ausztrál város, Melbourne és Sydney következik. A „visegrádi fővárosok” közül Budapest maga mögé utasította Varsót, Pozsonyt és Prágát is. 

Bécs és a szlovákiai magyarok 

Bécs a legkönnyebben elérhető nyugat-európai nagyváros Szlovákiából. Az osztrák társadalombiztosító adatai szerint nyár elején hivatalosan több mint öt és fél ezer szlovákiai munkavállaló dolgozott Ausztriában. Sok szlovákiai magyar is él az osztrák főváros által kínált lehetőségekkel. Őket kérdeztük arról, hogy milyen az élet a világ legélhetőbb városában, hogyan élik a mindennapjaikat, miben látják a város legnagyobb előnyeit, és mi az, ami kevésbé szimpatikus számukra? 

Tiszta és biztonságos 

Leggyakrabban így jellemzik a várost a megszólalóink. Tóth Erzsébet Fanni tanulni ment Bécsbe, majd férjével az osztrák fővárosba költözött. Azóta több mint tíz év telt el, Fanni ma a bécsi Sigmund Freud Egyetem tanára, és nagy lelkesedéssel beszél a városról, kiemelve a biztonságot, a sok zöldterületet, a tisztaságot, a megbízható tömegközlekedést és a sok játszóteret. 

„A felnőttek szeretik Bécset, mert biztonságos. A külföldi diákok körében viszont kevésbé népszerű, mert túlságosan kiszámítható, hiányolják a spontaneitást” – mondja Fanni.  

Az átgondolt tervezés az élet minden területén megjelenik. Fanni – akinek a cikkeivel a Vasárnap hasábjain is találkozhatnak – beszél egy kutatásról, amelynek célja, hogy a lányok is ugyanolyan körülmények között fejleszthessék közösségi kapcsolataikat a játszótereken és a parkokban, mint a fiatal fiúk, ez ugyanis az élet számos területére hatással van. 

Fanni kedvenc helye Bécs óriási parkja, a Práter, ami egykor a Habsburgok vadászterülete volt. A parkok a bécsiek számára is fontosak, családi, baráti és munkahelyi piknikek tökéletes színhelyei.

Távolságtartó bécsiek 

A koordinált, évtizedekre előre gondoló várostervezésben és -fejlesztésben és az intézmények közötti kapcsolatban is rejlik Bécs varázsa Csanda Máté művészettörténész, a Bécsi Egyetem munkatársa szerint. Emellett a megbízhatóan működő tömegközlekedést, a fásítási programot és az egyedülálló kulturális kínálatot említi. Csanda Máté öt éve él Bécsben, azt megelőzően tíz évig ingázott Pozsonyból az osztrák fővárosba. Azóta szemtanúja a fásítási program megvalósításának, az átgondolt vasúti és városfejlesztésnek, és látja azt is, hogy Bécs megpróbál reagálni a klímaváltozásra. 

Máté szerint azonban a bécsiek távolságtartók.

„Nem feltétlenül fogadnak be mindenkit. Toleránsak, liberálisak, nyitottak, ez annak is betudható, hogy a Habsburgok idején igazi olvasztótégely volt a város. Berlinben azonban hamarabb talál barátokat az ember” – jegyezte meg a művészettörténész. 

Jobb megélhetés 

Kulacs Róbert a barátnőjével együtt költözött Bécsbe egy csallóközi faluból. Ennek már húsz éve. A fiatalokat a jobb kereseti lehetőség motiválta. Azóta családot alapítottak, beilleszkedtek a nagyvárosba. 

„100 kilométerrel nyugatabbra a fizetésem többszörösét kaphattam meg ugyanazért a munkáért” –

beszélt a motivációjukról Róbert, aki most finanszírozási tanácsadóként dolgozik az osztrák fővárosban, felesége pedig pedagógus. Bécs külvárosában, egy kertes lakásban élnek két gyermekükkel.  

„A gyerekek szakkörei, az oktatás és egészségügyi ellátás is elérhető a környéken, nem kell sokat utazni a városon belül” – folytatja Róbert. Az építési területek terjeszkedésével ők is szembesültek, de azt is megtapasztalták, hogy az osztrák családok a Bécs környéki kisvárosokba költöznek ki. 

Jó fizetés, óvónőként is 

Szarka Anita az egyetem elvégzése után költözött Bécsbe Mátyusföldről. Nyolc évvel ezelőtt konyhai kisegítőként kezdte egy étteremben, majd óvónőkét vállalt munkát, hétvégenként pedig egy étteremben pincérkedik. Nem vitatja el a főváros előnyeit, viszont megjegyzi, hogy nem varázsolta el Bécs. 

„Nem itt szeretném leélni az életemet. De nem lehet szó nélkül elmenni a város jó tulajdonságai mellett” – mondta Anita,

példaként említve az összehangolt tömegközlekedést és a hibátlan egészségügyi ellátást.  

Az óvodában alig van osztrák gyerek, a többségük szerb és török. Az étteremben a vendégek többsége osztrák, de turisták is gyakran betérnek. A közeg felüdülést jelent Anita számára, és anyagi függetlenségéről is gondoskodik. Az óvónői fizetésből itthon aligha engedhetné meg, hogy egyedül lakást béreljen, így azonban a lakbér mellett élni és félretenni is tud. A hazaköltözésen még nem gondolkodott. 

Törődnek a várossal 

Sánta Attila bankár közel húsz éve dolgozik az egykori császárvárosban, a legélhetőbb város cím kapcsán emlegetett legfontosabb tényezők mindegyikét igazolni tudja.  

„Kevesebb szó esik viszont arról, hogy sikerül mindezt ilyen szinten menedzselniük. Bécs már az első világháború után nagy volumenű lakhatási programokat indított el, 1945 óta pedig kizárólag szocialista polgármestere volt. A mindenkori városvezetés tehát úgy tekint a városra, mint társadalmi szövetre, és ennek szellemében dolgoz ki alulról építkező városfejlesztési stratégiákat, amelyeket aztán a lehető legmagasabb szinten megvalósít” – jegyezte meg Sánta Attila, aki arra is kitért, hogy a kelet-európaiak számára olykor sterilnek tűnhet a város. 

Sánta Attila is osztja Csanda Máté véleményét arról, hogy a bécsiek kissé távolságtartók. 

„Ritkaság, hogy egy tipikus bécsi áthívja a szomszédját. A munkahelyi, iskolai szülői közösségekben a mifelénk megszokottnál hűvösöbbek a kapcsolatok például.” 

Attila ezzel – és a magyar iskola hiányával – magyarázza, hogy bár húsz éve Bécsben dolgozik, csak négy évet élt kint a családjával, azóta inkább ingázik. 

Közel az itthon 

Az általunk megkérdezett „szlovákiai magyar bécsiek” jól érzik magukat az osztrák fővárosban, ahonnan egyszerűen megoldható a hazalátogatás, az autópálya-összeköttetésnek köszönthetően ugyanis a Csallóközből bő egy óra alatt eljuthatnak Bécsbe – a világ legélhetőbb városába.