Benőke és Hanga, a kétnyelvű testvérek

15. fejezet, melyben Hanga újabb zenei kihívások elé néz

Itt az ideje, hogy Hanga is némi szerephez jusson, nem gondoljátok? Az utóbbi fejezetekben főleg Benőkéről esett szó, pedig a húgának is volt elég kalandja. Egyre több furulya- és zongoraversenyen vett részt, és mindig nagyon szép sikereket ért el. Volt olyan hónap, hogy négy versenyen szerepelt, négy különböző városban. A versenyek miatt elég sokat hiányzott az iskolából, de mindig lelkiismeretesen bepótolta a tanulnivalókat. Továbbra is kitűnő tanuló maradt. Ennek ellenére volt néhány tanár, akik távollétében lekicsinylő megjegyzéseket tettek Hangára: „Hanga kisasszony vajon mikor fárad be végre az iskolába?” Hanga az osztálytársaitól értesült ezekről a rosszindulatú mondatokról, és mindig nagyon elszomorodott, hogy a tanárai lógósnak nézik. Mivel nagyon szerény volt, sohasem beszélt az iskolában a versenyeredményeiről. Az osztályfőnöke, bár mindig tudta, hogy versenyen volt, soha, egyetlenegyszer sem kérdezte meg, hogy sikerült neki a szereplés. Így aztán a tanárai és az osztálytársai egyáltalán nem tudták, hogy Hanga sorozatban nyeri az országos versenyeket.

A zongorát egyébként csak amolyan mellékes hobbinak tartotta, elsősorban a furulyát szerette. Sajnos furulyaversenyből Baricskaországban sokkal kevesebb volt, mint zongoraversenyből, ezért Hangának egy idő után már nem volt hová továbblépnie. Anya úgy gondolta, szerencsét próbálhatna a mekeleországi furulyaversenyen is, amelyet háromévente rendeztek meg. Ez a verseny kétfordulós volt, és a baricskaországi versenyeknél sokkal komolyabbnak és nehezebbnek tűnt. Hanga persze rögtön megijedt, mert egyáltalán nem volt önbizalma. – Jaj, ott biztos én leszek a legbénább! Mekeleországban rengeteg jó furulyás van!

Ahhoz, hogy Hanga indulhasson a versenyen, be kellett iratkoznia egy mekeleországi zeneiskolába. Ez szerencsére igen hamar megoldódott, mivel tárt karokkal fogadták ott, ahová negyedikes korában, a Mekeleországban töltött tanév alatt járt. Igaz, Rudi bácsi már nem tanított az iskolában, de jött helyette egy nagyon kedves fiatal néni, Dóri, aki rögtön megnyerte Anya és Hanga szívét. Megbeszélték, hogy Dóri segíteni fog a felkészülésben. Így aztán a következő hónapokban Hanga nemcsak a lozsnai zeneiskolában furulyázott, hanem Anyával gyakran utaztak furulyaórára Mekeleországba is. Dóri mellett Hanga még egy másik tanár nénihez is járt, Kittihez, akit az egyik nyári furulyakurzuson ismert meg. Hanga mindkettőjüket nagyon megszerette. Az utazgatás eléggé drága volt, meg fárasztó is, de Anya örült, hogy Hanga tudása ilyen szépen fejlődik, és örömét leli a zenélésben. Az is örömmel töltötte el, hogy Hanga Mekeleországban is otthon érezte magát, és egyre többször mondogatta, hogy idővel majd a mekele fővárosban szeretne továbbtanulni.

A mekeleországi verseny első fordulójának napjára Hanga megbetegedett. Lázasan, köhögősen, bedugult orral állt ki a zsűri elé. Anya végig attól rettegett, mikor kezd el köhögni furulyázás közben. De Hanga hősiesen végigjátszotta a darabjait, és az összes versenyző közül a legmagasabb pontszámmal jutott be a második fordulóba. Nagyon boldog volt!

Közben Hanga másodszor is megpályázta azt a baricskaországi ösztöndíjat, amelyért tehetséges fiatalok versenyezhettek a sport, a zene és a művészetek terén. Talán emlékeztek – az előző évben Hanga belázasodott a döntő napjára, és csak interneten tudott bekapcsolódni a versenybe. Most viszont sikerült személyesen bemutatnia, mit tud. Ugyanazt játszotta, amit aztán egy nappal később a mekeleországi verseny döntőjében is előadott. Hogy, hogy nem, a mekele versenyre Hanga újra belázasodott, az orra is bedugult. Megint betegen kellett versenyeznie. Anya végig azon izgulhatott, mikor fog szegény megfulladni furulyázás közben. A rengeteg felkészülés, izgalom és fáradság végül nem ment kárba, mert Hanga első helyezést ért el a versenyen, és még különdíjat is kapott: újra elutazhatott Derbélybe a nyári furulyakurzusra, amelyen egy évvel korábban is részt vett.

S mivel az örömből sosem elég, nem sokkal később kiderült, hogy a baricska tehetségtámogató versenyen is nyert, így még egy mekeleországi kurzusra is el tudott menni, Kittihez.

Hanga tizenkét évesen még nem volt elég nagy ahhoz, hogy egyedül utazgasson, így Anya elkísérte mindkét nyári kurzusra. Hanga azonban kijelentette, hogy jövőre már egyedül megy, mert nem akarja, hogy Anya folyton gyámkodjon felette.

A nyár persze nemcsak a furulyakurzusokról meg különböző táborokról szólt, hanem a mekele irodalom- és nyelvtanvizsgára való felkészülésről is. Benőke és Hanga újra Zita néninél és Lea néninél vizsgáztak. Hanga nagyon gyorsan végzett a felkészüléssel, a kötelező olvasmányokat egykettőre letudta, a nyelvtan is könnyedén ment neki – a hatodikos anyag igazán nem volt nehéz.

Benőkének nehezebb dolga volt, mivel ő már a nyolcadikos anyagból vizsgázott. Nyelvtanból az összetett mondatokkal kellett megküzdenie, irodalomból meg mindenféle beteges, rendezetlen magánéletű egyének műveivel. Anya lelkesen olvasta fel Benőkének a szebbnél szebb verseket, különös tekintettel azokra, melyeket ő maga a legjobban szeretett, de Benőkét egyáltalán nem villanyozták fel a káprázatos nyelvi köntösbe bújtatott világmegváltó gondolatok. – Anya, miért kell nekem ilyen depis, beteg csávók verseit olvasnom? Mire jó ez? Egyáltalán, az irodalom, úgy ahogy van, hülyeség!

Anya türelmesen hallgatta Benőke eszmefuttatásait az irodalom hiábavalóságáról, majd türelmesen próbálta neki elmagyarázni, miért van mégis értelme mindennek. Nem nagyon jutottak közös nevezőre, de Anya azért azt remélte, az elvetett mag egyszer majdcsak szárba szökken, és Benőke előbb-utóbb rájön, hogy irodalom nélkül az élet szürke és kietlen.

A felkészülés meghozta a gyümölcsét, a vizsga mindkét gyereknek jól sikerült. Mindenki boldog volt, főleg Anya.

Eltelt hát egy újabb küzdelmes tanév, és a mozgalmas nyári szünidő is a végéhez közeledett. Küszöbön állt a szeptember. Benőkére, Hangára és Cilire új kalandok, új kihívások vártak. Vajon hogyan veszik majd az akadályokat?

***VÉGE **

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 37. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene