A hadiszállító az első világháborúban vált gyűlölt fogalommá. A magyar társadalom szinte egyöntetűen őket tette felelőssé a háború elvesztéséért és Trianonért. Ez a bűnbak szerep nem kis mértékben volt felelős a háború utáni antiszemita hullámért, mivel elterjedt vélemény volt a zsidó hadiszállító figurája, aki hazafiatlanul, plusz profitért silány minőségű árut szállított a hadseregnek. Arra, hogy ez a kép mennyire hamis, példa mostani történetünk főszereplője is.
Ivánka Imre országgyűlési képviselő
Az ősi Draskóczi és Jordánföldi Ivánka család Pest-Solt vármegyei ágából származott. Abból az ágból, amelyik már addig is tisztviselőket: szolgabírókat, ispánokat adott a vármegyének. Ivánka Imre azonban kilépett az országos politika porondjára, és 1907-ben a zirci kerületben választtatta magát országgyűlési képviselőnek.
1878-ban született a Nógrád megyei Karpegécen, és tizenhárom éves képviselői pályafutását végigkísérték a botrányok. Kép- és váltóhamisítás, csalás, párbaj, a hadseregnek szállított marhák túlitatása és hasonlók voltak a rovásán. Volt azonban, hogy őt zsarolták meg. Ezzel az 1912-es esettel is foglalkozott az országos sajtó. Ennek is homályosak a részletei, mert a vádlott a bíróság előtt azzal védekezett, hogy ő csak a járandóságát kérte Ivánkától, amiben megállapodtak, amiért az 1910-es választás alkalmával korteskedett neki.
Még ebben az évben (1912) megnősült: egy mohácsi földbirtokos lányát vette el. Az esküvő helyszíne is szokatlan volt, mert a ceremónia egy margitszigeti szálloda szobájában történt meg, mindössze a két tanú jelenlétében, ahol Ivánka épp lábadozott.
De kezdjük az elején. Már Ivánka 1907-es zirci kerületi megválasztásának botrányos utóélete volt. Ellenfelei ugyanis azzal vádolták, hogy lefizette párttársait, hogy mellette korteskedjenek.
Leghírhedtebb azonban, amivel az országos lapok is kiemelten foglalkoztak, az a hadsereg szállítási ügye volt, amikor azzal vádolták, hogy 1915-ben, a hadseregnek szállított marhákat leadás előtt túlitatta, hogy így idézzen elő súlygyarapodást náluk. A tárgyalás pikantériája az volt, hogy az a világháború közepén, 1916-ban zajlott. A vádlottak padján 21-en ültek. Ivánka Imre mellett még Rudnay Alajos bajmóci prépost-plébános is, aki Ivánka képviselő- és párttársa is volt. Az ő részvételére azután volt szükség, miután a minisztérium szerződést bontott Ivánkával, és ő lett annak a konzorciumnak az elnöke, amelyik a marhákat szállította a hadseregnek. Ivánka Imre, a konzorcium igazgatója, a per elsőrendű vádlottja azonban még a tárgyalás kezdete előtt idegösszeroppanást színlelve bevonult egy bécsi szanatóriumba, hogy így bújjon ki a felelősségre vonás alól. Családja még szakvéleményt is beszerzett, ami kezdődő agylágyulást állapított meg, és segítségével Ivánkát gyámság alá akarták helyeztetni. A pozsonyi törvényszék azonban újabb elmeorvosi vizsgálatot rendelt el, s az megállapította, hogy Ivánka csak színlelt. Hogy a Népszavát idézzük: A csaló politikus szimulál: „részeges, de nem őrült”.
A tárgyalás ezek után két szakaszban, 1916 áprilisában és júniusban zajlott, aminek a végén a két fővádlottat nevetségesen alacsony büntetésre ítélte. Igazolva ezzel azokat a publicistákat, akik már a tárgyalás elején arról írtak, hogy tekintve a két fővádlott úri osztályhoz tartozását, valami enyhe, látszatbüntetéssel megússza majd (minden áthallás a mára csakis a véletlen műve!).
Az egy évvel későbbi fellebbviteli bíróság azonban még ezeket az enyhe ítéleteket is megsemmisítette.
Itt a vége, fuss el véle.
***
A cikk a Vasárnap családi magazin 2023. március 14-ei számában jelent meg
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.