Az élettársak lakhatásának biztosításáról

Az élettársi viszony önmagában nem biztosít semmilyen használati vagy tulajdonjogot a közösen lakott ingatlanhoz a „beköltöző” partner számára (aki összeköltözéskor nem volt a lakás tulajdonosa), az ingatlant tulajdonló társ azonban rendelkezhet úgy, hogy párját a közösen lakott ingatlanhoz kötődő tulajdon-, esetleg használati joggal ruházza fel.

Mivel olvasónk nem ragaszkodik ahhoz, hogy a lakás tulajdonosa legyen, csak röviden jegyezzük meg, hogy tulajdonjogra legegyszerűbben egy ajándékozási szerződéssel tudna szert tenni, amellyel partnere, mint az ajándékozó odaajándékozná neki a lakást, vagy annak egy részét (ami által a felek társtulajdonosokká válnának).

Olvasónk esetében egy ún. szolgalmi szerződés („zmluva o zriadení vecného bremena”) jön szóba, amellyel az ingatlan tulajdonosa a tulajdonjog átruházása nélkül kötelezi magát arra, hogy a másik (jogosult) félnek bizonyos jogokat biztosít az ingatlanhoz. Lakóingatlanok esetében a szolgalom általában örök lakhatási és használati jogot szokott magába foglalni, amely a szerződést jogosult félként aláíró személyt illeti meg. Ahhoz, hogy a szolgalom jogi védelmet nyújtson a jogosult félnek, be kell táblázni a helyileg illetékes kataszteri hivatalban. Ha ez megtörténik, a jogosult fél (itt: olvasónk), mint a szolgalom haszonélvezője rákerül a lakás tulajdonlapjára a szolgalom tartalmával együtt.

Ami az öröklést illeti, olvasónk az ún. első öröklési csoportban (ahova a gyermekek és az esetleges házastárs tartozik) nem örökölne, de ennek ellenére partnere végrendelkezhetne az ő javára is, mégpedig anélkül, hogy ki kéne tagadnia gyermekeit, hiszen ilyen kötelezettség végrendelkezés esetén nem létezik. Olvasónk párja tehát akár úgy is végrendelkezhet, hogy a lakást felosztja gyermekei és élettársa között, ami által mindhárman a lakás társtulajdonosává válnának. Sőt, az élettárs végrendeletében (amit javasolt mindig közjegyzői jegyzőkönyvbe foglaltatni) akár az egész lakást olvasónkra hagyhatja, ilyen esetben viszont a már felnőtt gyermekek, mint ún. megkerülhetetlen örökösök követelhetnék a lakásból az őket törvényileg megillető rész felét (olvasónk esetében fejenként 1/4 részt). Ám ha így is történne, olvasónk még akkor is megtarthatná a lakás 1/2-ét, vagyis a lakás társtulajdonosa maradna, nem beszélve arról, hogy a gyermekek akár úgy is dönthetnének, hogy nem tartanak igényt a részükre, akkor pedig olvasónk az egész lakást megtarthatná.