Az alkotmányjogi panaszról

Az alkotmányjogi panasz nem tartozik a rendes jogorvoslatok közé, hanem egy különleges jogvédelmi eszköz, amely az egyén alapjogainak védelmét kell, hogy biztosítsa. E jogintézmény alapján az Alkotmánybíróság (AB) csak olyan ügyekben jár el érdemben, amelyekben valamilyen emberi jog sérült. Mivel az emberi jogok és alapjogok rendkívüli értéket képviselnek, az alkotmányjogi panasz benyújtása illetékmentes, ám a panaszost (az indítványozót) az egész eljárás során ügyvédnek kell képviselnie, ez pedig kiadásokkal jár.

Az alkotmányjogi panasz a megtámadott rendes bírósági döntés kézbesítésétől (általában a jogerőre emelkedett döntéstől) számított 2 hónapon belül nyújtható be. Alkotmányjogi panasszal (az ún. szubszidiaritás elve alapján) csak azután lehet az AB-hoz fordulni, miután az indítványozó egyéb jogorvoslati eszközeit a rendes bíróságokon már kimerítette, vagy ha nincs számára biztosítva hatékony jogorvoslati eszköz. Ha a panaszos az észszerűtlenül hosszú, elhúzódó bírósági eljárásra (és nem döntésre) panaszkodik, először az illetékes bíróság elnökéhez kell fordulnia kérelemmel, hogy legyenek elhárítva az ügye lezárását hátráltató okok.

Az alkotmányjogi panaszról 3 tagú alkotmánybírói tanács – szenátus dönt 2 fázisban. Az első szakaszban a beadvány elfogadhatóságát vizsgálják, és ha nincs hatásköre az AB-nak, vagy a panaszos nem használta ki a rendelkezésére álló jogorvoslati eszközöket, vagy nem tartotta be a 2 hónapos határidőt, vagy a beadvány nem érint alapjogokat és nyilvánvalóan megalapozatlan, a panaszt visszautasítják. Az AB a visszautasításnál nem veszi figyelembe, hogy a panaszos nem ismerhette az érvényesítés szigorú formai és tartalmi előírásait, mivel általában egy klasszikus latin elvre hivatkozik, mely szerint a jog azokat illeti meg, akik figyelmesek, gondosak és betartják a törvényeket (vigilantibus iura scripta sunt).

Olvasónk esetében a kevés információ ellenére is valószínűsíthetjük, hogy még nem használta ki az összes rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőséget, hiszen azt írja, hogy keresetéről eddig a másodfokú (kerületi) bíróság döntött, vagyis eddig még csak a fellebbezés jogával élt. A jogerős másodfokú döntés ellen még általában rendkívüli jogorvoslattal, felülvizsgálattal lehet a Legfelsőbb Bírósághoz fordulni, és csak a Legfelsőbb Bíróság döntése ellen jöhet szóba az alkotmányjogi panasz. Érdemes lesz ezért olvasónknak továbbra is figyelmesnek lenni és e tájékoztató jellegű ismertetőn kívül ügyvédhez is fordulni, aki az iratok és az eddigi eljárás és döntések alapján konkrétabb lépéseket tesz majd azért, hogy a megtámadott döntést az AB érdemben is megtárgyalja, megsemmisítse és visszaadja az ügyet újratárgyalásra.