<p>November 7-én, aznap, amikor 1917-ben <em>fegyvert fogott minden szegény, </em>no, idén se nem lőtt az Auróra, sem nem kellett annak lövésére zászlós felvonulással emlékezni. Sokkal, de sokkal jobb dolog történt Pozsonyban.</p>
Olyan ünnepség zajlott a Hviezdoslav Színházban, amelyre önként s dalolva tódult a jónép. Az Ifjú Szivek ünnepelte megalakulásának 60., a táncszínház fennállásának pedig 15. évfordulóját. Kétszer is, délután négykor és este hétkor lépett színpadra 7 generáció, több mint 160 fellépő mutatta be az elmúlt 60 év munkásságának töredékét. A legfiatalabb, a táncszínház ifjúsági csoportjának 15 éves tagja, a 70-es évek táncosai közt pedig volt, aki már betöltötte a 70-et. Színpadra léptek ugyanis a Pozsony Táncegyüttes, az egykori énekkar és az Ifjú Szivek 2000-es, 90-es, 80-as, valamint 70-es éveinek táncosai is. Az esti előadásnak plusz része volt a Kakukktojás. Jómagam nagyon vártam, hisz nem is olyan régen láttam, februárban, az a nap is valamilyen évfordulóhoz kapcsolódott nekem. Elő is kerestem gyorsan, mit írtam akkor róla, s valami furcsa izgalommal kerestem a helyemet a széksorok közt, vajon ismét kiválthatja-e bennem ugyanazt a katartikus élményt, amit az első látvány meglepetése tudott. Kiváltotta.
Tehát csak ismételhetem magam: mintha még szebbek volnának a lányok, mutatósabbak a legények, a mozgásuk oly légies, hogy azt hihetem továbbra is, amit hinni kezdtem: néptáncolni biztos sokkal egyszerűbb, mint kapálni. Engem már az a sok színes farmernadrág meg selyemszoknya lenyűgözött, no de amit ezekben produkáltak! De nemcsak a táncosok ám, hanem a muzsikusok! Ez az igazi hagyományápolás, erre gondoltam, most másodjára is. És ugyanúgy, mint akkor, elárasztott az a furcsa-jó érzés: de jó magyarnak lenni! Mert de jó közétek tartozni, akik ilyen tehetségesek, szépek, ügyesek és eredetiek vagytok!
Az elődök, az egykori szivekesek előtt, akik most vállalták ezt a nagyszabású gálát (méghozzá a nagy érdeklődés miatt kétszeri egymásutánban!), Isten látja lelkem, mélyen, a földig hajolok. Én, a nem táncoló el kell, hogy ismerjem, a mozgásművészet nem csak lélekben konzervál. Hogy micsoda eleganciával, sudáron és frissen verik még ma is a csizmaszárat, ugranak még, mindig még a magasba meglett nagyapák, perdülnek-fordulnak, hajlanak nádszálderekú anyák és nagymamák! Ha újra születnék, szivekes lennék. Nem csoda ám, hogy 1500 tenyér (750 néző) zsibbadásig tapsolta vissza őket 2015. november 7-én, mikor színpadra állt minden legény (s leány).
Köszönöm, Ifjú Szivek!
Az együttest 1955-ben alapították, 2000-től működik hivatásos társulatként. Az Ifjú Szivek Táncszínház a kárpát-medencei magyar néptáncmozgalom, a szlovákiai magyar kulturális élet és táncművészet egyik jelentős műhelye. Koreográfusa Hégli Dusan, aki 15 éve irányítja a együttes művészeti tevékenységét. Az intézmény fenntartója a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala. Fennállásának 15 éve alatt az Ifjú Szivek Táncszínháznak 3 kontinensen, 12 országban több mint 320 000 néző tapsolt. Az intézményt 9 igazgató vezette ez időszak alatt, összesen 70 alkalmazott művész dolgozott Héglivel naponta azon, hogy a társulat a szakma legjobbjai közé tartozzon. A mostani jubileumi gála mellett egész évben ünnepel a társulat, szeptembertől egy igazi évadot indított, ezzel megalapozva a pozsonyi magyar színházkultúra jövőjét. Három előadást tart repertoáron, amelyeket növekvő sikerrel mutat be csütörtökönként a Mostová utcai kőszínházban, ahol a Kakukktojást a pozsonyi közönség november 12-én újra megtekintheti.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.