Forrás: Schäffer Erzsébet archívuma
Gyári segédmunkás, könyvtáros, színházcsináló, majd újságíró. Egész életében mindenre kíváncsian járta a világot, s papírra vetett bármit, ami megihlette.
A Nők Lapja közkedvelt munkatársa, Schäffer Erzsébet leginkább a riportot, tárcanovellát és a szabálytalan interjúba öntött vallomásokat érzi sajátjának. Mára szállóigévé lett mottójával az évek során nők nemzedékeit tanította meg vágyakozni az után, ami az övék. Ő azonban ennyi év elteltével sem fogyott ki a történetekből.
Hogy éli meg ezt az ingerszegény állapotot, amelyben idestova egy éve létezünk? Ilyen körülmények közt hogyan éri el a téma? A legtöbben elvesznek a saját világukban, hiába néznek, nem látják, mi zajlik körülöttük. Ő hogyan tanulta meg, hogy ne hagyja figyelmen kívül a tökéletes mozzanatokat? Mi az a titok, amivel képes mindenkit megszólítani? Miközben az elmúlt évtizedekben mélyre merült a sorsok tengerében, sikerült kellő intenzitással jelen lennie a saját életében? Voltak olyan találkozásai, amiket felejthetetlennek tart?
Tilajcsík Dóra interjújában ezekre a kérdésekre is választ kapunk a már megvásárolható Vasárnapban.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.