Zsidózni élvezet...

Végre nálunk is zsidóznak. Naivan azt hittem, hogy ez csak Magyarország kiváltsága, csak ott szokás és lehet nagyokat zsidózni, de nem, begyűrűzött hozzánk is, mindenben utol akarjuk érni szomszédainkat. Nálunk is lehet, és kell is, mert az az élet szója. Reggel felébred az ember, zsidózik egy kellemeset, csak úgy, preventíve, máris jobban indul a nap. Egy deci narancslé, egy zsidó, egy ezres C-vitamin, egy zsidó. Egy nagy közös V4-es ellenzsidóplatform.

A szlovák újkori zsidózás története nagyvonalakban: miniszterelnökünk kienged egy kis csoport izraeli dzsinnt a palackból; a zsidóbarát kijelentéseiről kevésbé ismert titkosszolgálati vezér kis csapata a Sme segítségével beizzadja a köztudatba, hogy ki zsidó és ki nem, meg hogy mindez milyen kockázattal jár; majd az egészet tromfolja a gazdasági miniszter, aki nem mellékesen az egyetlen liberális párt elnöke, tehát az ő zsidócsoportozása minimum meglepő lenne, ha nem tudnánk, mi köze van a liberalizmushoz Pavol Ruskónak. Azt azért sejtettem, hogy ez a zsidótéma valamelyik kormányválság idején kipattan, de azt hittem, meghagyják ezt a folklórt a következő kormánynak.

Ha valami nagy kaka van, gyorsan belső ellenséget kell keresni, mert a bűnösök sosem mi vagyunk. Sosem rajtunk múlnak a dolgok, a tehetetlenségünkön, a hibáinkon, hanem másokon, azokon, akik keresztbe tesznek nekünk, akik folyton gáncsoskodnak, mindig azok a bűnösök. A csehekből kifogyott a nemzet, a magyarok kormányon vannak, mégiscsak partnerek, a romák az ég kerek világon semmiről sem tehetnek, azokat bántani sem érdemes, hát húzzuk elő a mellényzsebből a zsidókat, úgyis ott porosodnak már évek óta, semmi nem történik velük, legalább bűnbakok legyenek, ha másra nem lehet őket használni, mert olyan kevesen vannak. Nyugtassuk magunkat, zsidózzunk nagyokat!

Mert zsidózni jó, zsidózni mindig élvezet. Mert bunkónak lenni jó, bunkónak lenni élvezet?