Zöld kolonializmus helyett zöld lokálpatriotizmus

Jómagam megrögzött optimistaként sokáig azt reméltem, talán jó szándékú ember, de ma már csak abban reménykedem, hogy nem voltam túl naiv, amiért eddig hallgattam. Azt ígérték, hogy Tarabának majd lesz „magyar hangja” vagy legalább „magyar akcentusa”, némi megértése a magyarlakta régiókkal szemben, de hiába.

Nekem már az első javaslataiban is feltűnt az a nem túl kedves, belterjes, pozsonyi lekezelő hanghordozás és gondolkodásmód, amivel a vidékiek érveivel ment szembe. A közelmúltban kétszer is villantott: egy szuszra tiltaná ki a gombászokat az erdők 40 százalékából, miközben a szélturbinákat úgy engedélyezné, hogy a helyieknek még csak véleményük se lehessen. Közérdekbe burkolni a bizniszt, gyorsított eljárással átverni a nehéz törvényeket a koalíciós kényszerhelyzetben, s ami így sem menne át a kormányon, azt képviselőtársai javaslatába bújtatva, szakmai és társadalmi vita kizárásával átültetni – ez elég pontosan illeszkedik az SNS-es miniszteri sormintába, ami 2010-ben a környezetvédelmi minisztérium megszüntetéséhez vezetett. Félelmetes? Igen. Meglepő? Sajnos, már nem.

Mi, a Magyar Szövetségben nem vagyunk sem kormányellenes „szuverenofóbok”, sem a kákán is csomót látó politikuspalánták. De ha valami érinti a mi régióinkat, a mi választóinkat, akkor kinyitjuk a szánkat. Pláne, ha a választóink megkeresnek. Mert hiszünk abban, hogy a helyi embereknek jogukban áll beleszólni abba, ami velük, körülöttük történik.

A lokálpatriotizmus az, amikor nyíltan kimondjuk, hogy az ing közelebb van, mint a kabát, amikor a szlovákiai vagy akár európai elképzelések szembe mennek a választóink és a régióink érdekeivel. A közérdek és a nyilvánosság beleszólásának a megnyirbálása viszont már nem csak egy csallóközi vagy Párkány környéki szélturbinás tájképrongálás. Az már európai ügy.

Amikor egyébként is nő a bizalmatlanság az intézményekkel szemben, az átláthatóság nem szívesség, hanem szükséges követelmény. Az aggodalom pedig nem gyávaság, hanem a veszély bölcs felismerése. Ha ilyen jeleket látunk, duplán igaz: jobb ma félni, mint holnap megijedni. Kizárt, hogy a zöldátállás legyen ürügy a demokrácia lebontására. 

Zöld kolonializmus helyett zöld lokálpatriotizmust hirdetünk – olyat, ami nemcsak a fákat óvja, hanem az emberek jogait és érdekeit is.

(A szerző korábbi környezetvédelmi miniszter, a Magyar Szövetség elnökségi tagja)