Vissza Isztambulba

Washington kezdeményezésére újra megnyíltak a béketárgyalások lehetőségei – a felek ismét leülnek Isztambulban, ahol 2022 márciusában még közvetlenül tárgyaltak, mielőtt Kijev elutasította volna az akkori kompromisszumot. Az előzetes amerikai ajánlat magában foglalja a Krím orosz státuszának jogi elismerését és Ukrajna NATO-tagságának kizárását. Ez valóban jelentős gesztus, lezárhatná a „második krími háborút”. Ugyanakkor ez ma már nem oldja meg Moszkva alapvető stratégiai dilemmáját: Oroszország immár Ukrajnára mint közvetlen katonai fenyegetésre tekint, és nem hajlandó elfogadni a nyugati fegyverkezést és katonai orientációt a határai mentén. Putyin pozitív válasza az isztambuli tárgyalások folytatására így inkább taktikai lépés, mint valódi békekezdeményezés, és egyben válasz az amerikai közeledésre. Orosz sajtójelentések szerint a két fél szoros kapcsolatban áll, és szinkronban haladnak a kulisszák mögött.

Kijev is próbál alkalmazkodni a Trump-adminisztráció változó prioritásaihoz, feladva korábbi álláspontjait. Washington ugyanis valójában Kijevre tud érdemi nyomást gyakorolni, míg Moszkvával inkább tárgyal. Ennek egyértelmű taktikai okai vannak: a Nyugat a szankciók tömegével saját mozgásterét is csökkentette, hiszen Kínát és Indiát – a legnagyobb orosz olajvásárlókat – kéne szankcionálni. Moszkva számára világos, hogy a Trump-adminisztráció elsődleges geopolitikai célpontja Kína, amihez Oroszország „semlegesítése” szükséges.

Kijev, amerikai nyomásra, elfogadta az amerikai tűzszüneti javaslatot, a közvetlen tárgyalásokat, és aláírta a washingtoni „ásványi szerződést”. Ez 180 fokos fordulat a korábbi pozíciókhoz képest. A 30 napos tűzszüneti követelés valójában időnyerés, hogy biztosítsák az amerikai katonai támogatás folytatását. A Washington által jóváhagyott újabb fegyverszállítmányok – köztük 125 HIMARS rakéta és 100 Patriot elfogó rakéta – kulcsfontosságúak, de kérdés, meddig tartható fenn ez a támogatás.

Közben a francia elnök, a német kancellár, valamint a brit és lengyel miniszterelnökök május 10-én Kijevben közös nyilatkozatban szólították fel Moszkvát egy teljes 30 napos tűzszünetre. Egy nappal korábban az EU külügyminiszterei Lembergben kezdeményezték egy nemzetközi bíróság felállítását. Ezek a lépések arra utalnak, hogy az úgynevezett „Hajlandók Koalíciója” továbbra is az ukrán győzelemben, így a konfliktus folytatásában, illetve európai fegyverkezésben érdekelt.

Miközben az ukrán társadalom történelmi nemzeti egységet mutat, a felszín alatt megosztott. Azok, akik harcolnak, azok, akik külföldre menekültek, és azok, akik az orosz megszállás alatt éltek, más-más Ukrajnát látnak. Ráadásul a háború gazdasági terhei is egyenlőtlenül oszlanak meg, ami hosszú távon további társadalmi feszültségekhez vezethet.

Az orosz stratégia ezzel szemben következetesebb: lassú, de könyörtelen felőrlő hadjárat, amely arra épít, hogy a Nyugat előbb-utóbb belefárad a konfliktus politikai és gazdasági terheibe. Ha Isztambulban a diplomácia kudarcot vall, Európának jobbára egyedül kell tovább viselnie Ukrajna terheit – miközben a háború kiszélesedésének kockázata is megnövekszik.