Szlovákia jelenlegi politikai helyzetében egyre világosabb tény, hogy az ellenzék széthúzása az, ami a legnagyobb ajándék a regnáló hatalomnak. A jelenlegi kormány kritikusai közül egyre többen hivatkoznak a 90-es évek végére, amikor az akkori demokratikus erők felismerve a közös fellépés erejét, létrehozták az SDK-t (később SDKÚ). Ez a választási blokk volt az, amelyik sikeresen megszervezte a Mečiar-rendszer elleni széles körű társadalmi és politikai ellenállást, végül pedig demokratikus útra állította Szlovákiát. Ma sem kisebb a tét, mint akkor: Marad-e Szlovákia Európa része, vagy visszasodródunk a keleti diktatúrák alá?!
Vissza a jövőbe: SDKÚ 2.0

De vajon miért működött az SDKÚ-modell? Az SDKÚ egy választási párt volt, amely több kisebb és közepes pártot fogott össze egyetlen választási listán. Így nem egymás ellen, hanem egy közös célért indultak harcba: Mečiar leváltásáért és Szlovákia euroatlanti integrációjáért. A blokk egyszerű üzenetet közvetített: „Együtt erősebbek vagyunk.” (Nem is olyan bonyolult, igaz?) Az akkori választók értékelték az egységet és a kompromisszumkészséget, ami végül a siker kulcsa lett. Így, bár Mečiar nyerte a választást, nem tudott kormányt alakítani.
Hogy miért lenne ez aktuális ma is? Mert a mai ellenzék helyzete több szempontból hasonló: sok kisebb párt verseng ugyanazon választói réteg bizalmáért. E pártok külön-külön gyakran nem érik el a parlamenti küszöböt, vagy épp csak bejutnak, így szétaprózódik az ellenzéki erő. És ezt a töredezettséget a kormányzó pártok kihasználhatják.
Egy ellenzéki „jobboldali” blokkban való indulás több előnnyel járna, például erősebb választói bizalommal. A szavazók kevésbé tartanának az „elveszett voksoktól”. Továbbá, egy közös program, egy átfogó, világos alternatíva sokkal vonzóbb, mint a sok külön-külön ígéret. Egy nagy politikai ernyő alatt pedig sokkal könnyebb mozgósítani és országos kampányt építeni.
A legnagyobb kihívás a pártvezetők személyes ambíciói és az egymás közötti bizalmatlanság. Több párt is önállóan szeretné bizonyítani, hogy képes erőt mutatni, ami viszont mindannyiuk esélyét gyengítheti. Emellett sokan tartanak attól is, hogy egy széles blokk szükségszerűen kompromisszumokat követelne, ami az identitásvesztés kockázatát hordozhatja magában.
Összefoglalva, az ellenzéki politikusok előtt két út áll: vagy tovább küzdenek egymással a parlamenti küszöbért, vagy felismerik, hogy a választók leginkább egységet, stabilitást és kormányzóképes alternatívát szeretnének. Az SDKÚ példája bizonyítja, hogy Szlovákiában is lehetséges az egység, ha a cél világos, és a vezetők hajlandóak félretenni az egójukat a közös sikerért.
Egy biztos: ha a múlt tanulságait sikerül hasznosítani, egy ellenzéki blokk nemcsak reális alternatíva, hanem az EU-ban és a NATO-ban maradásunk záloga és az ország demokratikus megújulásának kulcsa is lehet.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.