Újraéledő előítéletek

És pont erre van a legkevésbé szükségünk.

A Beneš-dekrétumok ügye a szlovák politikai tér egyik legérzékenyebb pontja; elég megpendíteni, és már indul is a verseny, ki tudja hangosabban verni a mellét. És így is történt: Fico, Blanár, Šutaj Eštok, Raši, Danko, Huliak, Karas és mások egymást túllicitálva nyilatkoztak, mintha hirtelen a magyar kisebbség lenne az ország legnagyobb problémája. Legyünk őszinték: Ficóékról, Dankóról, Pellegriniről eddig is tudtuk, hogyan gondolkodnak a magyarokról, hiszen nemegyszer bizonyították már – választások előtt megy a dörgölőzés, aztán elhajítanak minket, mint egy használt papír zsebkendőt. Az ő reakciójuk tehát nem meglepő. Sokkal veszélyesebb az, hogy Šimečka lépése azt eredményezi, hogy a többségi társadalom egy része ismét ellenünk fordul, megint gyanússá válik a magyar, és olyan indulatokat éleszt fel, amelyeknek az árát végül mi fizetjük meg. Sokszor hallani, hogy Šimečka „megértette” a kisebbségi lét valóságát egy csallóközi körút alapján. Tessék? Számomra ez inkább tűnik politikai feszültségkeltésnek, mint valódi megértésnek. Aki valóban értené a helyzetünket, az pontosan tudná, milyen törékeny az együttélés, és nem játszana olyan könnyelműen olyan témákkal, amelyek újabb konfliktusokat és bizalmatlanságot szülnek. Én úgy látom, ez egy olcsó színjáték volt, amelynek sokan bedőltek, és rosszul tették. Mert ebben a játszmában mi nem nyerünk, csak veszíthetünk. A következményeket pedig nem azok viselik, akik a parlamentben ülnek, nem azok, akik a kamerák előtt harsognak, politikai pontokat számolgatnak, hanem mi, akik vegyes lakosságú térségekben élünk, akik naponta találkozunk gyanakvással, előítéletekkel, akik szlovák közegben dolgozunk, gyermeket nevelünk, és most ismét magyarázkodhatunk azért, amiről nem is tehetünk. Én nem újabb kommunikációs mutatványokat akarok látni – hanem nyugalmat, együttműködést, tiszteletet és kiszámíthatóságot. Olyan országban szeretnék élni, ahol a politikusok nem ellenünk hangolják a többségi társadalmat, hanem a megértést és a nyugodt együttélést erősítik. Véleményem szerint a Progresszív Szlovákia lépése nem rólunk és a dekrétumok tényleges eltörléséről szólt, hanem saját politikai érdekeiről. Előre látható feszültséget szítottak, megint a „gyanús az, aki magyar” indulatokat erősítettek fel, és a mindennapjainkat tették nehezebbé. Számomra az a leginkább elfogadhatatlan, hogy mások rossz döntéseiért megint mi fizetünk.