Újra felszálló ágba

Amíg utolérhetetlen távolságban pislákolt számunkra az Európai Unió 12 csillaga, addig szinte meghatódva, felemelkedésünk zálogaként tekintettünk kontinensünk meghatározó szervezetére. Holnap viszont mi is a már 25 tagúra bővülő unió tagjai leszünk, s e felemelő pillanatot némileg beárnyékolja a belépés által gerjesztett – az 1989 előtti időket idéző – cukor- és rizsfelvásárlás. Lám, viszonylag gyorsan kiderült: a bizonytalan zónát jelentő félperifériát magunk mögött hagyva a centrumot jelentő EU-ba jutva a várt előnyöket máris némileg kiegyenlíthetik a nyilvánvaló hátrányok. De hagyjuk a fanyalgást, mert összességében, térségünk jövője szempontjából határozottan előnyös az uniós tagság. Egyesek szerint még sokáig másodrendű polgárok leszünk a gazdag régi tagok mellett. Valóban, egyelőre alig nyílnak meg előttünk a munkaerőpiacok, nem felelünk meg az euróbevezetés feltételrendszerének, továbbá számos európai normát nem teljesítünk. Ráadásul Brüsszel máris szűkmarkú hozzánk. Mi még csak nem is reménykedhetünk abban, hogy a görögöknek, a portugáloknak, a spanyoloknak vagy az íreknek máig folyósított hatalmas közösségi pénzinjekcióban részesüljünk. Ennek dacára nincs okunk bátortalanul belépni az EU ugyan csillogó, ám az erőt sugárzó homlokzata mögött némileg repedező és agyonszabályozott épületébe. Történelmi tapasztalataink megtanítottak bennünket a túlélésre, szívósságra, az elmúlt 14 évben pedig a kapitalizmus csínját-bínját szintén elsajátítottuk. Olyannyira, hogy a térségünkben megvalósult radikális gazdasági reform, a nyugdíj-, az adó- és a szociális ellátórendszer átalakítása sok esetben példaként állítható a jólétben eltespedt, rugalmatlan régi uniós tagok elé. Sőt, az is kimondható, az egyre inkább tudás-alapú exportunk lendületétől tartó, képzett munkaerőnktől félő „öreg” EU-nak szüksége van az általunk képviselt friss vérre. Ha következetesen végigmegyünk a reformokkal szegélyezett úton, akkor nem lesz igazán szükségünk a közösségi pénzforrások őrzői előtti kalapozásra, hanem ĺrország példáját követve a tudásra, rugalmasságra alapozva fokozatosan felzárkózhatunk a középmezőnybe. Ezzel dinamizáljuk az Egyesült Államoktól egyre inkább lemaradó uniót, s a végén Európa két felének egyesülése újra felszálló ágba juttatja földrészünket.