Új magyar közmondás

Megkezdődtek a hétköznapok a május elsejei ünnepségek után, amelyeket szinte tapintható bizonytalanság lebegett körül. Sok jogos, de indokolatlan aggodalommal is szembesülhettünk. Akik úgy okoskodnak, hogy őket hidegen hagyja a csatlakozás ténye, azoknak elegendő felmutatni az érem lehetséges másik oldalát: vajon jobb lenne-e, ha Magyarországra is vízummal kellene utaznunk, s legfeljebb a mai Szerbiával, esetleg Ukrajnával alakíthatnánk ki valamiféle véd- és dacszövetséget? Mert az unión kívül csak ez a lehetőség kínálkozna számunkra. Több részigazság van abban az ellenvetésben, hogy a tehetős emberek és a gazdag régiók sokkal eredményesebben boldogulhatnak majd ebben az új közösségben, mint az önhibájukon kívül lepusztult térségek. Mindez sajnos tény. De az is igaz, hogy ezeknek a régióknak éppen az unióban nyílik a legtöbb esélyük a felzárkózásra. Ezentúl még több olyan brüsszeli forrás áll a rendelkezésükre, amely éppen a térségek közötti különbségek fokozatos kiegyenlítését szolgálja. Csak éppen sült galambok már sosem fognak hullani az égből. Pályázni kell, és a sikeres dolgozatokhoz elsősorban a helyi adottságokat és lehetőségeket felismerő életrevaló ötlet, bizonyos anyagi önrész, nem utolsó sorban pedig szakértelem szükséges. És kitartás. Egy brüsszeli ismerősöm mesélte, hogy azok a nyugati pályázók, akik valamilyen – a bizottság által pontosan megnevezett – oknál fogva nem eredményesek, nem esnek kétségbe, hanem okulva a hibákon újra meg újra próbálkoznak. Budapesten, Pozsonyban járva indokolatlan kishitűséget tapasztaltam. Sokan már az első hazai sikertelen pályázat után feladták, legyintettek az egészre, korrupciót, kígyót-békát kiabáltak, ahelyett hogy először projektjeikben keresték volna a helyrehozandó hibát – közölte az ismerősöm. Tanulságos tapasztalat. Miként az is, hogy az unióban a legtöbben nem tekintik végzetes tragédiának, ha ideiglenesen elveszítik munkahelyüket. Persze, a miénkhez képest összehasonlíthatatlanul hatékonyabb szociális háló és új lehetőség segíti őket, ám a legtöbben közülük személyesen is sokat tesznek azért, hogy átképzések, tanfolyamok segítségével, esetleg lakóhely-változtatással új munkahelyhez jussanak. Idehaza nagyon sokan okkal kárhoztatják az embertelenül végrehajtott reformok miatt ezt a kormányt, az elmaradott régiók a letűnt rezsimet, s ezzel együtt a velük még mostohábban bánó rendszerváltás utáni kabineteket. Ám azért magukba is tekintenének: vajon ők megtettek-e mindent annak érdekében, hogy legalább a hazai, a fiatalok pedig a lassanként mégiscsak megnyíló külföldi munkaerőpiacon is versenyképesek legyenek? Az élet átírta egyik közmondásunkat is, amely egyre inkább úgy érvényes, hogy segíts magadon, az Isten és talán az unió is megsegít. Saját boldogulásunk érdekében mielőbb tudatosítanunk kell ezt az új tételt.