Túl gazdagok és túl szegények

Többször írtam már olyan problémákról, amelyek az embereket közvetlenül érintik. Sajnos, nemhogy megoldódnának, hanem egyre szaporodnak, és egyre többen kerülnek kilátástalan helyzetbe. Nem bántó szándékkal írtam a levelemet, csak keserűségből, mert egyre nagyobb a szegénység ebben a demokráciában. Tisztelt politikusaink végzik a dolgukat, de rendesen! Áremelések, adó- és nyugdíjreform, munkanélküliség, egészségbiztosítási gondok stb. Lehetne még folytatni. A dolgozók béréből minden hónapban levonják a biztosítók az illetéket, amely nem kevés. De hova teszik? Ugyanis a biztosítók nem fizetnek rendesen. Egészségügy: köszönjük, kedves Zajac úr, amit elkövetett velünk szemben. A sok megkeseredett ember jajgatása egyszer megszűnik, és akkor Ön hogyan fog elszámolni azok előtt, akiket ez a nagyszerű reform juttatott a perifériára. Munkanélküliség és nyugdíjreform: hát, ne haragudjanak, de én ezt nem értem. Hogyan akarják megszüntetni a munkanélküliséget, ha a nyugdíjkorhatár már egyenlő az elhantolással. Áremelés, adóreform: ez már csak hab a képzeletbeli tortán. Mert már most is, ha valaki kifizeti a havi rezsit, csak fillérjei maradnak, és mi lesz ezután? Nem tudnának már végre azzal foglalkozni, hogy munkahelyeket teremtsenek a dolgozni akaróknak, de korhatár nélkül, vagy honnan lettek a dúsgazdagok és a túl szegények, vagy az óvodai-iskolai étkeztetés legyen elfogadható, nemcsak mennyiségben, minőségben, hanem árban is. Végtelenségig lehetne folytatni, hogy a sok parlamenti huzavonára, azaz adok-kapokra, semmi jóra nem vezető veszekedésekre elpocsékolt órákat, napokat hasznos dolgokra is lehetne fordítani. Sajnos, igaz a mondás, hogy kutyaugatás nem hallatszik az égbe.

Lévai Józsefné, Izsa