Tükrök

Együtt strandol a családja, az asszonnyal még le sem tették a pokrócot, már küldi is őt a gyerekkel a vízbe. Nem érti, miért neki kell parancsra belevetnie magát a habokba? Miért nem megy a nő? Amúgy is jelezte neki, hogy az a partszakasz, ahol az unokatestvére van, sokkal hepehupásabb, mint a tíz méterre lévő. De arról a nő nem vesz tudomást! Megint egy helyzet, ahol nem számít a véleménye. Most nézi a nőt, mennyire szigorú lett mostanság az arca. A ráncok is szaporodnak, amióta alig mosolyog. Végül a nő enged, ő megy a gyerekekkel a vízbe, és ő hálásan hátradől. Mégiscsak jó társa van, nem is számítanak annyira a ráncok.

Egy másik otthon falai mögött a férfi a kocsmát választja a gyereke esti fürdetése, rutinja helyett, mert a sör jár neki a hosszú, munkával teli nap után. Úgy, hogy a gyerekével öt napja csak perceket tölt. A nő elhúzódik, amikor szájon akarja a férje csókolni. Az arcára kiül a közöny. A férfi még ott téblábol körülötte, valahogy kapcsolódna, de nem fér hozzá a társához. Olyan, mintha egy sünit akarna megsimogatni, mindegy, hol érinti meg, az merevvé válik. Közben beszélgetnének a napjukról, de egyszavas válaszokat ad. A férfi inkább kimegy a kertbe, este pedig sörre, ha már ilyen otthon a hangulat.

A nő örömmel mutatja, milyen kézműves nyakláncba szeretett bele, lelkesen magyarázza, ragyog a tekintete, amikor annak elkészülésének hírét közli vele az alkotó, erre a férje azt mondja: oké. A nő saját pénzéből fizeti ki, pedig egy hónap múlva szülinapja van, amire múlt évben sem kapott ajándékot a férjétől. Az ágyban a nő telefonozik, a fény bevilágítja a szobát. Hiába kéri, hogy amikor végre közös időt töltenek együtt, akkor legalább tegye le azt a vacak telefont, mert egész nap amúgy sem tudtak két szót váltani. A nő mondja: rendelt magának egy nyakláncot. Megint valamit, amin a gyerekek monogramjai vannak. Újra és újra a szülői minőségük jön elő. Már érzi, ma sem bújnak össze. El is ment tőle a kedve.

Az apuka megállt a boltban feltölteni a saját polcát a hűtőben. Olyan dolgokat vásárol, amiket ő szeret. Vesz a gyereknek tejszeletet. Betoppan az ajtón, és már nyújtaná is át neki. Az anya rászól: épp most ette meg a kicsi a jégkrémet, inkább tegye hűtőbe, majd később megkapja. Este az ágyban dühösen magyarázza az anyukának, hogy mindegy, mit csinál, mennyire igyekszik, őt folyamatosan kritizálja. A nőnek semmit nem hozott a boltból. Anyuka előző nap bejelentette, hogy gondolkodik a váláson.

A gyereket orvoshoz kell vinni, a vizsgálatokból kiderül, mi okozza a tanulási nehézségeket. Az anya viszi a következő járásban rendelő orvoshoz őt. A vizsgálat hoz eredményt: nem vártat, visszaigazolódni látszik egy diagnózis. Az apuka egész nap nem kérdez rá az eredményre, mert elfelejtette, hogy lesz ilyen vizsgálat. Az apukának a munkahelyén feltornyosultak a munkák, meghibásodtak a gépek, így a kezébe sem tudta venni a telefont. Hazafelé bealudt a munkatársa kocsijában, olyan nehezen viselte a hőség miatt a műszakot. Mikor hazaér, senki sincs otthon, mert a társa dolgozni ment, a gyerekekre a babysitter vigyáz már. Ő meg lenyírja a füvet.