Tudjuk, mit akarunk?!

A politika komoly, fontos társadalomtudomány, amelyet ha olyan emberek gyakorolnak, akik nem készültek fel a szolgálatra, félrevezethetik az országot, és nagy kárt okozhatnak, amit nehéz helyrehozni. A szabad demokratikus jogállamban kutya kötelessége a megválasztott hatalomnak, hogy azt tegye, amit a választásra jogosult emberek túlnyomó többsége kíván, akar és elvár. Jön a kérdés: tudjuk, mit akarunk? Azt akarjuk, amit 1989-ben a rendszerváltás után jövőként, stratégiai célként kitűztünk. A politikának a társadalomban egyetlen feladata, küldetése van: szolgálni a lakosságot az ország természeti adottságai, nemzeti vagyona és az emberi potenciál teljesítőképessége színvonalán.

Az elégedetlenkedésüknek sajnos több oka is van. Látjuk a hibákat, fel is soroljuk, elmondjuk egymásnak, de a cselekvés elmarad. Tényekkel alátámasztható, hogy társadalmi válság van Szlovákiában: politikai, erkölcsi, gazdasági, kulturális, művészeti, oktatásügyi s nem utolsósorban egészségügyi. A cselekvés legtöbbször azért marad el, mert a társadalom tartósan megosztott – polarizálódott –, és a két tábor kibékíthetetlen ellentétben vesztegel. Ugyanebben a gödörben szenved a hárompárti kormánykoalíció és a négypárti parlamenti ellenzék is. S ha már lúd, akkor ugye legyen kövér: egyik táborban sincs egyetértés. Szólóznak a pártok, nincs rendes párbeszéd, csak üzengetés. Ezt kell leállítani, társadalmi összefogással abbahagyatni.

Június második felében, amikor már azt gondoltuk, a nagy nyári szünetig már nem nagyon születik fontos döntés, a politikai elit olyan politikai irányultságot kínált a társadalomnak, amely veszélyezteti európai uniós és NATO-beli tagságunkat. A negyedik Fico-kormány kezdettől fogva módszeresen Nyugat helyett Kelet felé irányítja a társadalom hajóját, egy „új rendszerváltás” alapjait kezdték lerakni, olyanét, amilyet 1989-ben döntöttünk meg. Hatalomra jutásuk óta tart a hátratolatás olyannyira, hogy az EU-ból való távozást és a NATO-ból való kilépést emlegetik. Robert Fico utolsó nagy durrantása a neutrális ország emlegetése volt, de azért közben az EU-s alapokból sürgeti a támogatásokat Szlovákiának, amelyeket az Európai Bizottság elkezdett Szlovákiából visszafogni. Két irányba nem lehet hajózni, de Fico megpróbál – egyébként pedig mindent megtesz, ami a hatalom megőrzéséhez szükséges.

Úgy vélem, minden társadalom változik, akár akarjuk, akár nem. Az viszont nagyon jó lenne, ha a fejlődés jó irányban történne. Abban azonban biztos vagyok, hogy a hátra lévő két év alatt Fico és bajtársai hajója már nem fordul a demokrácia zavarossá vált tengerére...