Trump végül beszállt a közel-keleti játszmába

Ilyen pillanata volt Emmanuel de Grouchy marsallnak, mikor a távolban hallgatta a waterlooi csata tüzérségének dübörgését, de Blücher seregét üldözve inkább mereven ragaszkodott Napóleon parancsához, így a mérleg Wellington oldalára dőlt, a többi pedig, ahogy szokták volt mondani, történelem. 

Az az érdekes a múlt ezen közjátékaiban, hogy a események középpontjában álló személy gyakran tudatában sincs döntése történelmi jelentőségének. Valószínűleg Donald Trump megérezte-e a történelmi pillanat rezgését, mikor megindultak az izraeli drónok és rakéták iráni célpontjaik irányába. 

Ugyanis, ahogy azt már mindazok tapasztalhatták, akik nem egy gödör vagy véleménybuborék mélyén malmoznak, a közel- keleti konfliktus Gáza után egy újabb mérföldkőhöz érkezett. Irán és Izrael kapcsolata pedig sűrűn tele van ilyen és hasonló „oszlopokkal”. 

Egyébként másik érdekessége a most zajló kvázi háborúnak, hogy még a századelőn a teoretikusok mereven ragaszkodtak ahhoz a szabályhoz, hogy egyetlen háborút sem lehet megnyerni a levegőből. Hát ez a szabály is megdőlni tűnik. Mindeközben a figyelem napról napra Trumpra szegeződik. Mi a következő lépés? 

A béketeremtésben eddig nem túl sikeres, de verbálisan folyton harcra kész valóságshow- hős jelen pillanatban szépen belemanőverezte magát egy olyan döntő történelmi pillanatba, ami középtávon elvezethet egy olyan izraeli katonai dominanciához, amire a jom kippuri háború utáni időszak óta nem volt példa. Sőt, bizonyos tekintetben az arab–izraeli háborúk sorát zárhatja most le, hiszen sem Szíria, sem Irak nincs már igazán talpon, Egyiptom már az arab tavasz óta nem számít potens ellenfélnek, és ki is marad az Izrael elleni konfliktusokból. Libanon nem számít játékosnak, Jordánia pedig a maga makacs módján realista, és nem igazán kész közvetlen konfliktusra. Így Irán maradt Izrael ellenségei közül az utolsó igazán potens. Izrael pedig a hosszú háború alatt nagyon ráérzett arra, hogy mikor és hova szúrjon oda úgy, hogy számára ez a legkevesebb veszteséggel járjon. A Közel-Kelet egén zajló „drónháború” ezért nemcsak egyedülálló, történelmi, hanem Irán számára végzetes is egyben. Így visszakanyarodva a valószínűleg mar-a-lagói birtokán malmozó elnökhöz, mindenki azt várja, lesz-e elég kurázsi, bölcsesség és előrelátás az elnökben. 

A pályát Izrael megtisztította, Irán légvédelme egyre inkább halódik. A kérdés tehát: milyen politikai változásokat idézhet elő a mostani konfliktus a Közel-Keleten. Az események két óra alatt kulminálódhatnak egy olyan ponton, ami a fél világ lakosainak életére kihathat. Donald Trump döntései szinte kiszámíthatatlanok.