Trump korlátozott háborúja

A katonai művelet politikai gesztus volt: előre bejelentett, alacsony kockázatú, minimális hatással járó légicsapások, amelyek szimbolikus választ jelentettek a növekvő izraeli sebezhetőségre. Trump tudta: a Fordóban és Iszfahánban lévő létesítmények elleni támadások nem állítják meg az iráni nukleáris programot — nemcsak a föld alatti alagutak mélysége és megerősítettsége miatt, hanem azért is, mert Iránt előre figyelmeztették, és időben elszállította az uránt. Ez nyitva hagyta az utat a politikai deeszkalációra, és csökkentette az Izrael-párti lobbi nyomását Washingtonban.

Az izraeli vezetés számára a legnagyobb veszély a rakéták kifogyása volt, nem Irán áttörése. Több mint 2000 izraeli bevetés az első héten, több mint 1000 légicsapás iráni célpontok ellen: ezek az arányok fenntarthatatlanok egy olyan ország számára, mint Izrael, ha nem tudják gyorsan pótolni a légvédelmi eszközöket. A katonai fölényt a Moszad és a precíz légicsapások biztosították, de ennek költségei exponenciálisan nőttek. Ráadásul Irán képes maradt bizonyos számú rakétát indítani – és ha ezt sikerülne fokoznia, Izrael kis területe miatt aránytalanul sérülékennyé válna.

Trump lépése egyfajta mentőöv volt Benjámin Netanjahunak, aki egyre nagyobb belső és külső nyomás alatt áll. Az izraeli miniszterelnök katonai megoldást választott egy olyan konfliktusra, amely politikai rendezést kívánna – és ehhez kellett az amerikai „beavatkozás”, akár korlátozottan is.

Irán viszont tudja: túlélése a tét. A rendszer évtizedek alatt megtanult élni a szankciókkal, sőt technológiailag fejlődött közben. Egy több mint 90 milliós ország, a világ nyersanyagkészletének jelentős részével, nem omlik össze néhány nap bombázás után. Teherán nem akar nyílt háborút – a Hormuzi-szoros bezárásával való fenyegetés inkább piaci manipuláció volt, mint stratégiai cél: ezzel rövid távon megemelték az olajárakat, de ez Kínát sújtaná a leginkább, ami Irán legnagyobb vevője.

Most minden szereplőnek szüksége van a tűzszünetre. Izrael időt nyert, de az idő drága. Irán visszavonulót fúj, hogy átrendezze erőit, aktivizálja proxy szereplőit (Jemen, Libanon), és hogy befejezze az atombombáját. Az USA úgy lépett be a háborúba, hogy közben próbált kívül maradni. A legnagyobb vesztes a szabályokon alapuló nemzetközi rend, amely egyre látványosabban képtelen betölteni eredeti küldetését: a konfliktusok megelőzését és rendezését intézményes, átlátható keretek között.

Párbeszédre van szükség – de immáron nem nyugati módra. Egy Iránnal való rendezéshez nem elég egyoldalú nyomásgyakorlás vagy katonai dominancia. Trump korlátozott háborújával a hatalmi politika és az ad hoc katonai válaszok korába léptünk vissza – ahol az erősebb nemcsak diktál, hanem jogot is formál.