Torlaszok és szoros kapcsolatok

Ennek ellenére Prága és Pozsony továbbra is egybehangzóan azt állítja, hogy a két ország és két nemzet kapcsolatát, amely nép 1918 és 1992 között Csehszlovákia keretei között egy államban élt, az Európai Unión belül is a szokásos nemzetközi normákat meghaladó szinten kívánják tartani mindkét államban. „Szeretnénk a közeljövőben egy olyan megállapodást aláírni, amely biztosítaná, hogy kapcsolataink az uniós csatlakozás után is rendkívül szorosak, a nemzetközi normákat meghaladóak lesznek” – állítja Vladimír Špidla cseh miniszterelnök, aki a napokban hivatalos látogatást tett Szlovákiában. A látogatás egyik napja október 28-ra, Csehszlovákia megalakulásának évfordulójára esett. Az a tény, hogy ez a nap Szlovákiában csak „jeles nap” – s ráadásul csak néhány éve – míg Csehországban a legfőbb nemzeti ünnep, jól mutatja, hogy Prága és Pozsony viszonyában nemcsak egybeesések, összhang, de az ellentétek és a disszonancia is jelen van. Špidla például Pozsonyban is egyértelműen leszögezte, hogy a határzárak építése minden szlovák tiltakozás ellenére is folytatódni fog és azok a két ország uniós csatlakozása után is megmaradnak. A két ország ugyanis a jelenlegi elképzelések szerint csak legkorábban 2006-ban, tehát két évvel az EU-csatlakozásuk után válik a schengeni övezet tagjává, ami nagy feladatokat ró a cseh-szlovák határ őrzőire. Brüsszel ugyanakkor ismételten bírálta a cseheket, hogy a határ – főleg a zöld határ – különösen lyukas, s ezt a helyzetet Prágának sürgősen orvosolnia kell. A cseh kormány ezért is kezdett hozzá biztonsági berendezések és az úttorlaszok kiépítéséhez, ami negatív reakciókat váltott ki. Különösen a nagyvállalkozók részéről az utóbbi időben komoly nyomás nehezedik mindkét kormányra, hogy egy gazdasági térségként kezeljék a két országot, amelyek korábban Csehszlovákiát alkották. A Cseh Villamos Művek például éppen a múlt héten erősítette meg, hogy szeretné megvenni a Szlovák Villamos Műveket. „Együttműködésünk, különösen az energiaipar és az infrastruktúra területén mindkét fél számára kedvező és hasznos” – nyilatkozta Špidla a Hospodářské noviny című prágai gazdasági és politikai napilapnak. „A dolog nagyon logikus. Csehország és Szlovákia sok tekintetben összekapcsolt, szinte egy hatalmas régiót képeznek. Az egykori Csehszlovákiában egy egységként kezelték az energiaipari rendszert. Érvényes ez a vasúthálózatra és az úthálózatra, meg néhány más dologra is” – egészítette ki kollégáját Mikuláš Dzurinda szlovák kormányfő. A brünni vasúti építőtársaság vezérigazgatója, Michal Štefl szerint éppen ez indokolta azt a döntést, hogy szeretnének részt venni a szlovákiai vasúti korridorok kiépítésében. „Nekünk már vannak sokéves tapasztalataink” – jegyezte meg. A nagyvállalatok számára ugyanis előnyös, ha a cseh–szlovák piaccal számolhatnak. Hasonló tendenciákat lát a cseh sajtó a nemzetközi nagyvállalatok, különösen a kereskedelmi üzletláncok viselkedésében is. Pozsony hajlik az együttműködésre. Néhány szlovák nagyvállalat és vállalkozó komoly csehországi tervekkel állt elő. Lapértesülések szerint például szlovákok akarják megvásárolni a cseh földgázvezeték-rendszert. Kommunikációs nehézségek a két ország lakosai között nincsenek, a cseh és a szlovák nyelv igen közel van egymáshoz, s mindenki érti a másik szavát. A közös múlton, közös tapasztalatokon kívül a mai kapcsolatok is számos területen meghaladják a szokásos színvonalat. A kölcsönös munkaerő-vándorlás például ma sincs korlátozva. A szlovákiai állampolgárok teljesen szabadon vállalhatnak munkát Csehországban, s más állampolgároktól eltérően nincs szükségük semmiféle engedélyre. Csehországban jelenleg mintegy 120 ezerre tehető a szlovákiai vendégmunkások száma. A csehek különösen szívesen látják őket az egészségügyben és a szolgáltatások területén, ahol nagy munkaerőhiány mutatkozik. Csehszlovákia 1992-es megszűnését követő elhidegülés után az utóbbi években újraindult a kultúrák szorosabb együttműködése is. Különösen a cseh média és a kultúra szerez magának egyre nagyobb befolyást Szlovákiában, Csehországban pedig a szlovák színészek és színházak hódítanak. A cseh médiumok számára nagyon fontos a szlovák piac, hiszen így 10 millió helyett 15 millió embert tudnak megszólítani. A cseh–szlovák kereskedelem értéke 2002-ben mintegy 5,5 milliárd euró volt, s már évek óta Csehország számára kedvező többlettel. Csehország és Szlovákia egymás számára a 2. legfontosabb kereskedelmi partner. Az első helyen mindkét térfélen Németország áll. Ugyanakkor a politikai nyilatkozatokkal ellentétben meg kell állapítani, hogy Szlovákiára jelenleg csak a cseh külkereskedelem 6,5 százaléka esik. Tíz évvel ezelőtt, közvetlenül a két ország „válása” után, még meghaladta a 20 százalékot is. Jelzésértékű azonban, hogy az utóbbi időben ismét növekszik a kereskedelem volumene, értéke. Nem titok, hogy Prága és Pozsony éppen a közös múltra való tekintettel politikai téren is számos kérdésben egyeztetett álláspontot képvisel. Jó példa erre a hírhedt Beneš-dekrétumok kérdése. Václav Klaus cseh államfő nemrég elmondta: ha a szlovákiai magyarok II. világháború utáni csehszlovákiai jogfosztása és üldözése miatt vita keletkezne Pozsony és Budapest között, ő „nagy valószínűséggel vagy inkább bizonyosan” a szlovákok oldalára állna. Ugyancsak politikai döntésként értelmezhető, hogy Prága és Pozsony szép csendben lemondtak a közös visegrádi légvédelmi elképzelésekről, s már hoszszabb ideje a közös „cseh–szlovák ég”-ben gondolkodnak. A rendkívüli viszonyt erősíti a két ország lakossága között fennálló családi-rokoni kapcsolatok sűrű-sége, illetve az a tény, hogy már jelenleg is legalább 150-200 ezer szlovákiai származású cseh lakosnak van szlovák állampolgársága. Gyorsan nő a kettős állampolgárok száma a szlovák oldalon is. Prága és Pozsony azzal is számol, hogy a közös fellépés az egyesült Európában bizonyára nagyobb súllyal esik latba, mintha a két ország külön-külön próbálná érvényesíteni érdekeit, amelyek számos esetben valóban közösek, illetve egybeesnek.