Testvéri szeretet

A bátyja minden apróságra felhívja a figyelmét, így csodálkozom rá a csigák méretére, mozgására. Volt már ilyen életszakaszom, kétszer, amikor kétéves gyermek szemeivel csodálhatom a körülöttem zajló miniatűr folyamatokat. Imádom ezt a korszakát a gyerekeimnek. Pici, törékeny kis testük mégis olyan erős, olyan kitartó, csupa mosoly az arcuk, csak néhány apróságra vágynak, és mi, a családjuk is elegendő a jóléthez. Varázslatos és illékony állapot ez.

Ott van mellette a nyolcéves nagylegény, néha huncutkodik vele, óvja, védi, néha kipörgeti, olyankor hosszan elnyújtva ejti ki a nevét.

Néha csak mosolygok rajtuk, máskor csitítom a köztük zajló parányi viharokat. Még nincsenek nagy hullámok, épp kezelhetőek.

Ma reggel a bátyja hallotta meg a húga hívását, bemegy hozzá a szobába, és karján hozza ki a kistestvérét. Óvó, féltő mozdulatokkal teszi le a kanapéra, összebújnak, mellettük ülök, és figyelem az élet legszebb pillanatait. Kettejük csacsogását, mosolyukat. A testvéri kötelék erősödését, ami nem a vér szava, nem genetika, tanult, alakított.

Az öcsém a hétvégén hazajött, olyan értékes pillanatok azok, amikor köztünk van. Olyan fontos a jelenléte, mindhiába csak két óra a város, ahol él, amikor nem látom hónapokig, a sejtjeimben érzem a távolságot, a hiányt. Jó testvérek vagyunk, mi négyen, a kapcsolataink mélysége alakul, de elképzelhetetlen a szeretetük nélkül a felnőtt életem.

A nagylány vásárolgatott az apukájával, és a kishúgának csillámtetkót hozott, amikor átadta, azonnal neki is kezdtek az alkotásnak, a kislány egyik karjára pónit festett, a másikra cicát.

Most már mindannyiunk karján ott csillog egy-egy állati lenyomat. Én pillangót kaptam.

Rengeteg dolog változik az ember életében, nehézségek és életfaladatok sokasága alakítja az ember jellemét. Az emberi kapcsolataink óriási jelentőséggel bírnak. Kik és hogyan határozzák meg az életünk alakulását, csak annyiban a feladatunk, hogy megválogatjuk, kinek adunk korlátlan bizalmat.

Olyan szerencse, hogy valakinek épp a testvére a bizalmasa, áldás egy életre.

Nem kötelező senkit sem szeretni, lehetünk nagyon mások a saját vérünkkel, de utat keresni egymáshoz, elfogadónak lenni, érdemes.