Szír fegyverkezés

Szíria 1979 óta rendelkezik katonai nukleáris programmal, de még legnagyobb ellenségei sem állíthatják, hogy van ilyen fegyvere. Igyekezetét behatárolják azok a technológiai gátak, amelyeket nemzetközi segítség nélkül képtelen áthidalni. Számos próbálkozást tett: 1991-ben a Nemzetközi Atomenergetikai Ügynökség (IAEA) hiúsította meg a kínai technológia szíriai exportját, 1995-ben az Egyesült Államok diplomáciai nyomására Argentína állt el egy nukleáris reaktor eladásától Szíria számára. A legnagyobb eredmények az Oroszországgal való együttműködésből származnak (1998-ban a két ország szerződést írt alá a „nukleáris energia békés felhasználásáról”, ami az atomtechnológiák átadásának gyakran használt szinonimája), de egyelőre ez sem vezetett el a szíriai atomfegyverhez. Sokkal „jobb” eredményeket ért el a biológiai és vegyi fegyverek terén, bár az előbbi esetében sem valószínű, hogy meszszebb tartana, mint a kutatás, valószínűleg kísérleti mennyiség előállítására képes. Előrehaladottabb a vegyifegyver-programja, amely az 1970-es években kezdődött. Rendelkezik célbajuttató rendszerekkel is, légibombákkal és Scud ballisztikus rakéták robbanófejeivel. A CIA volt igazgatója, William Webster szerint külső, elsősorban nyugat-európai cégek segítsége nélkül erre nem lett volna képes. Szíria már képes mustárgáz előállítására, illetve bevetésére. Izraeli hírszerzési források szerint intenzíven dolgozik VX ideggáz előállításán, amely sokkal erősebb, mint a többi ideggáz, amelyekkel már rendelkezik. Becslések szerint ilyen jellegű potenciálja néhány ezer, szarinnal töltött légi bombából és körülbelül 50-100 ballisztikus-rakéta robbanófejből áll. Szíria első tüzérségi vegyi töltete Egyiptom „ajándéka” volt az 1973-as arab–izraeli háború előtt. Ezután Damaszkusz a Szovjetuniótól és Csehszlovákiától vásárolt „védelmi” vegyi fegyvereket. Az izraeliek jelenleg a szíriai VX know-how beszerzése miatt aggódnak, amely jelentős mértékben az orosz vegyifegyver-szakértők aktivitásainak köszönhető. Borisz Jelcin volt orosz elnök vegyi fegyverek leszerelésben illetékes tanácsadóját, Anatolij Kucsevics tábornokot 1995-ben éppen a Szíriába irányuló vegyifegyver-összetevők csempészésének gyanúja miatt váltották le. Izrael volt vezérkari főnöke majd miniszterelnöke, Ehud Barak 1991-ben kijelentette, hogy Szíria vegyifegyver-kapacitása Irakét is meghaladja. Ami a nyugati cégek segítségét illeti, elsősorban Hollandiára, Franciaországra, Svájcra, Ausztriára és Németországra kell gondolni, sokszor ugyanazok a cégek üzleteltek Szíriával, mint egykor Irakkal. Franciaország kulcsszerepet töltött be, részesedése Szíria vegyészeti importjából 1982 és 1986 között 13-ról 23%-ra nőtt. Ez azért érdekes, mert szakértők szerint (beleértve a franciákat is) a vegyi fegyver gyártásához szükséges felszerelést gyakorlatilag lehetetlen megkülönböztetni a polgári célú felhasználásra szánt vegyi felszereléstől. Hozzá kell tenni, hogy hivatalosan Damaszkusz vegyi és biológiai fegyvereit stratégiai szintűnek tekinti, tehát az elrettentést szolgálják, nem hadműveleti felhasználásra szánja. Csak az a kérdés, mennyire fedi a hivatalos álláspont a valóságot. A térségben nem Szíria az egyetlen ország, amely tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik. Ilyen fegyvereket birtokol Irán, Egyiptom, Líbia, és mások, beleértve Izrael soha nem deklarált, de nem is cáfolt nukleáris fegyvereit (becslések szerint kb. 200 robbanófej). Természetesen nem lehet egy kategóriába sorolni a Nyugat-ellenes, diktatórikus rendszerű Iránt, a Közel-Kelet egyetlen demokratikus államával, Izraellel, amely ráadásul a Nyugat szövetségese. Izrael nem engedheti meg magának, hogy egyetlen háborút is elveszítsen, ezért esetében az elrettentésnek fokozott szerepe van. Nem lehet egy kategóriába sorolni Egyiptomot sem Iránnal, hiszen az előbbi szintén a nyugati világ szövetségese, és sokkal inkább stabilizáló tényező, mint veszélyforrás. Összefoglalva megállapítható, hogy a térség egyes államainak tömegpusztító fegyverei jelentik Európa és általában a nyugati világ számára az egyik legnagyobb biztonsági fenyegetést.