Suhanó események árnyékában

Ervin elpanaszolta, hogy ismeretlen eredetű drón fúródott a kertje végébe, jól átforgatva az altalajt. „Szólhattak volna hamarabb, hogy küldik, mert megspóroltam volna az őszi szántást – mondta szomorúan. – Így meg dupla munka, mert be kell temetni a gödröt.” „Hát a drón roncsaival mi lesz? Leadják vasba?” – érdeklődött Bandika.

Ervin csak legyintett: „Fogja a franc cipelni, elásatom a markolóval, ha már úgyis jön betemetni a gödröt.”

Bandika bólintott: logikus! Majd áttért a vasúti helyzetre: „Hogy a vonatbaleset is annyi mostanában, hogy én már csak kerékpárral merek közlekedni.”

Ervin pedig eldicsekedte, hogy felvette az influenza elleni oltást, de persze csak másodikra sikerült: „Felhívtam a háziorvosomat, berendelt másnap tízre. Az előttem levő hölgy még megkapta az oltást, nekem meg azt mondták, épp elfogyott, de a Könyörtelen Katicabogár Patikában még van, gyorsan hozzak onnan. Sikerült is. Kíváncsi vagyok, mitől fogom mégis elkapni a náthát idén.

„És azt hallotta, hogy a Šutaj Eštok nem olvasott el egy e-mailt, és ezért most már a Čurilláéknak adott igazat a bíróság?”

Ervin bólintott. „Persze hogy hallottam! Két napig zsibbadt a tarkóm, olyan ideges lettem. De aztán elém került egy ellenállhatatlan Black Friday-ajánlat, úgyhogy most már négyszáz euróért rendeltem kültéri LED-projektort.

„De minek? – kérdezte Bandika. „Hát... hogy ünnepi tematikájú animációt vetíthessek este a házamra. Tizenkétféle motívumból lehet választani. Persze mindenki a hópelyhes meg a vidám hóemberes, rénszarvasos mintákat választja, de én azért vittem bele egy csavart. Megprogramozzák nekem úgy, hogy piros pöttyös háttéren villogó Hamvas Béla-idézetek váltakozzanak a házon. Meg Osho.”

„De miért? – kérdezte döbbenten Bandika. – És honnan volt erre kétszáz eurója?”

„Spóroltam – vonta meg a vállát Ervin. – Meg nem is ez számít. Hanem az, hogy így majd azokhoz is eljutnak ezek az értékes gondolatok, akik sosem nyitnának ki egy könyvet.”

„Nem akar oktatásügyi miniszter lenni?” – súgta még oda Bandika.

„Nem bizony – nézte a cipője orrát Ervin. – Ha nem lennék munkanélküli, nem jutna időm a hírekre, és elsuhanna mellettem minden fontos esemény.”