Stratégiák és stratégák

E héten a kulturális tárca kisebbségi kultúrákra szánt támogatásai körül szimatolt a napi sajtó. Másrészt, Bugár Béla, az MKP elnöke vitatkozott e hasábokon, többek között ún. stratégiai kérdésekről néhány publicistával. Utóbbiak egyáltalán nem stratégák és általában a saját véleményüket mondják. ĺgy működik ugyanis a normális publicista. Ha meg nem normális, akkor bértollnoknak nevezik. Legyen bárhogy, egy pártelnöknek nem áll jól a sajtóvita, mert politikusként általában céltáblája a normális publicistáknak, s mint ilyen, nem lőhet vissza... Legalábbis nem elegáns, ha egy céltábla lövöldözni kezd normális publicistákra. A bértollnokokkal meg nem kell törődni, hanem kiközösítendők, hiszen a bérgyilkosokkal is ez történik civilizált társadalmakban. Ugyanez vonatkozik a kontárokra. A „stratégiai” álvitáktól meg sokkal komolyabb probléma, hogy a jelek szerint avatatlanul szórják vagy szórnák némely minisztériumi illetékesek a kisebbségi kultúrákra szánt, adófizetőktől inkasszált, állami pénzt. Esetleg holmi monstre csűrdöngölők kiagyalóival együttműködve keveredhetnek a lenyúlás gyanújába. Lásd a Tornaljára tervezett ún. nemzetiségi fesztiválra szánt 3,5 milliónyi dohányt. Miközben a Csemadok és a különféle szakmai szervezetek által patronált országos, regionális eseményeket ez évben jobbára hitelekből kellett, kell megcsinálni, mert Dohányos úrék ottan fenn „be vannak havazva” – az EU által és miatt...! (A tárca kisebbségi kultúrák ügyében illetékes „szekciójának” főosztályvezetőjét Dohányos Róbertnek hívják – a szerző megj.) Nem kell hát csodálkozni azon, hogy Kvarda Józsefnek – aki anno kinyilatkoztatta, hogy rendet csinál a kulturális támogatások körül – már nem nagyon fűlik a foga a kulturális államtitkári poszthoz. Honatyának állna inkább megint az EU-képviselővé avanzsált Bauer Edit aszszony helyébe. Az vesse Kvardára az első követ, aki ilyen viszonyok közepette nem a gyűrődésmentesebb, nyugisabb posztra ácsingózna... Lám, máris visszaértünk a stratégia intézményéhez! Mi más, ha nem stratégiai tett az esetlegesen elsüllyedésre kárhoztatott hajóról való távozás? Ennyit a szlovákiai magyarság, vagy ahogy komolyabb helyeken kenetteljesen mondani szokás, a „szlovákiai magyar nemzeti közösség” stratégiai problémáiról. Ilyen értelemben ugyancsak stratégaként gondolkodik az MKP OT elnöke, Komlóssy Zsolt, aki Kvarda Józsefre hivatkozva oda nyilatkozott, hogy Kvarda azért akar honatya lenni, mert úgymond: „...elég sok preferenciaszavazatot kapott és ezeket szeretné meghálálni, eleget akar tenni a polgároktól kapott bizalomnak...” Nem semmi! Látni való, hogy tényleg el kell töprengeniük „a szlovákiai magyar nemzeti közösség” némely tagjainak a szebb jövő ügyében és oltárán... Azzal, hogy máris megvizsgáltatnak, átvilágíttatnak elölről, hátulról, álltukban, fektükben mindazon individuumok – legyen szó akár Duray Miklós kaliberű emberekről! –, akik akár kocsmaasztalnál, a sajtóban, akár hivatalos fórumon kezdik emlegetni a stratégia rendkívül képlékeny intézményét. Mert vélhetően, ugyanúgy, mint amikor könynyelműen isten nevét veszik valakik a szájukra, a stratégia régi-új apostolai is valamely hátsó szándékot leplezhetnek.