Stanislav Gross első száz napja

A szociáldemokratáknál július elején vette át a hatalmat, amikor az európai parlamenti választások után lemondott Vladimír Špidla pártelnök és kormányfő, mert elveszítette pártja és a koalíció támogatását. A hatalmi háttér ismeretében egyértelmű, hogy az adott helyzetben csakis Gross lehetett az utódja. Az sem volt kétséges – még akkor sem, ha a cseh parlamenti színtér a kommunista párt folytatódó, sokak szerint értelmetlen elszigetelése miatt nem sok lehetőséget ad a koalíciók alakítására – hogy a pártelnöki tisztség mellé rövidesen a kormányfői bársonyszék társul. A politikában rendkívül járatos és ügyes „Standának” ugyanis manapság Csehországban nem igen akad méltó ellenfele. Illetve lenne: Václav Klaus, a jobboldal vezére. Ő azonban már eljutott a csúcsra, s államfőként a belpolitikába csak nagyon korlátozottan tud beleszólni; a tényleges hatalom a kormány kezében van. Gross nem is rejti véka alá, hogy hatalmát nemcsak a soron következő 2006-os parlamenti választásokig tervezi, hanem egy további kormányzati idő-szakra.

Eddigi intézkedései ezt egyértelműen jelzik: figyelme a fiatalabb generációk felé irányul. Nem véletlen, hogy Csehországban felújítják a szocializmusban népszerű ifjúházas-kölcsönt, s újjáélesztik a szövetkezeti lakásépítést is. Az intézkedéseket lehet bírálni, de az kétségtelen, hogy hoszszabb távon politikai tőkét hoznak a szociáldemokraták és Gross számára. A bűnözés is komoly probléma, s a kormányfő – aki korábban belügyminiszter volt – keresztülvitte, hogy jelentősen emeljék a rendőrök, s kisebb mértékben a tanügyi alkalmazottak bérét. Nyilván ennek is meglesz a hatása. A kormány az államháztartási reformok folytatását is megígérte, de látható, hogy nem eszik olyan forrón a kását, és a kabinet óvatos lesz.

Gross észrevehetően nagy súlyt fektet a szociáldemokrata párt társadalmi képének megváltoztatására is. Propagandája alapvetően optimista, szebb jövőt sugall. A novemberi részleges szenátusi és regionális helyhatósági választások előtti kampánya is eltér a korábbi szocdem kampányoktól: popcsillagokra épít, a párt tömegeket vonzó rendezvényein Karel Gott és Helena Vondráčková énekel, persze nem kevés pénzért. A fiatal politikus közben befolyásos vállalkozók fogadásait látogatja, rendszeresen focizik, családjával is gyakran mutatkozik a nyilvánosság előtt, mintegy jelezve: ő is csak egy a több millió állampolgár közül. Aki ismeri a cseh közeget, tudja, ezt jó néven veszik az emberek.

Ez a bizonyos „kis cseh emberke” állapot és az egyfajta, vele született szerénység meghozta gyümölcsét első külföldi útjain is. Bár a cseh sajtó állandóan felhánytorgatta Gross külpolitikai tapasztalatlanságát, gyenge angoltudását, első brüsszeli látogatását az Európai Unió és a NATO központjában a szakértők és a média is sikernek minősítette. A korábban külpolitikai témákban szinte meg sem szólaló Gross meglepően jól nyilatkozott például Törökország uniós tagságával és a cseh–német viszonnyal kapcsolatban. A cseh média szerint külföldi partnerei körében jó benyomást keltett.

Ugyanakkor voltak Grossnak olyan lépései is, amelyek nem arattak egyértelmű sikert, sőt komoly bírálatok érték őt. Az első nagy problémát az jelentette, hogy Gross olyan személyt nevezett ki hivatalvezetőjévé, aki 1989-ban a kommunista rohamrendőrség kisebb egységének volt parancsnoka Prágában. Először védte emberét, de amikor bizonyítékok kerültek napvilágra a múltjáról, menesztette őt, és beismerte, hibát követett el. A bírálatok ellenére a szociológusok azt állítják: Gross azzal, hogy nyilvánosan elismerte hibáját, valószínűleg jó pontokat is szerzett.

Az ellenzék, különösen a Polgári Demokratikus Párt élesen bírálja a kormánykoalíciót és a kormányfőt is. Alapvetően azt állítják, hogy az ígéretek mögött nincs fedezet, az ország eladósodik, s egyre rosszabb lesz a gazdasági helyzet. Egy felmérés szerint a lakosság sem számít a gazdasági helyzet javulására. Az ellenzék azonban láthatóan védekezésre kényszerül. Különösen érezhető ez azután, hogy kiderült: a polgári demokraták megpróbáltak rávenni egy kormánypárti honatyát, ne szavazzon bizalmat a kormánynak. A kormánypárti képviselő kijelentette: 10 millió koronát és nagyköveti állást ígértek neki Miroslav Topolánek pártelnök és a Polgári Demokratikus Párt nevében. A botrány azt követően vetett nagy hullámokat, hogy a képviselő hajlandó volt alávetni magát hazugságvizsgálatnak, míg Topolánek két tanács-adója nem. A rendőrség vizsgálja az ügyet, s Topolánekék azóta „grosstaponak” nevezik a náci gestapóra célozva a cseh rendőrséget. Ez még olyan lapok éles kritikáját is kiváltotta, mint a konzervatív Lidové Noviny vagy a liberális Mladá fronta Dnes, amelyek eddig gyakran bírálták az új kormányt és a kormányfőt.

Komoly következtetéseket a cseh politika további alakulásáról még korai levonni. Az azonban tény, hogy Gross színre lépésével változtak a dolgok, a szociáldemokraták erősödni kezdett. Grossék az eddig ignorált kommunisták felé is jelezték: bizonyos szinten erősítenék az együttműködést. Nyilván csak a következő hónapok mutatják meg, hogy a cseh szociáldemokrácia és általában a cseh baloldal erősödése tartós-e vagy sem.