Stabil zűrzavar

Még legalább fél évig bebetonozott zűrzavarra és újabb kisebb-nagyobb – bennünket is érzékenyen érintő – válságok sorozatára lehet felkészülni a világpolitikában: a két legkényesebb válsággóc látszólag – de talán ténylegesen is – teljesen kicsúszott az ellenőrzés alól. Ami bennünket közvetlenül érint: a politikai káosz oldalvizén megállíthatatlanul kúsznak felfelé az olajárak, s ha ez így megy tovább, ve-szélybe kerülhetnek a gazdaságilag gyengébb országok egyébként is kidekázott költségvetései, fejlesztési programjai. A világpolitika címszereplőinek nyilatkozataiból az szűrhető le, még csak nem is sejtik, hogy mi lesz két vagy három hét múlva Irakban vagy Izraelben. Ez utóbbiban a teljes belpolitikai káosz biztos jele, hogy Saront hirtelen azok a baloldaliak, azok a békeaktivisták támogatják, akik eddig ősellenséget, háborús bűnöst láttak benne. Szembefordult vele viszont saját pártja, amely elvetette a kormányfő gázai kivonulási tervét.

Ugyanakkor Saron úgy menne ki Gázából, hogy azért katonailag keményen maradna is. A világ által elítélt rafahi házrombolások, több ezer palesztin földönfutóvá tétele is ezt tanúsítja. Ami most ott folyik, az már nem egyszerű tisztogató akció, hanem hadosztálynyi erő bevetésével folytatott hadművelet, amolyan kisebb háború. Durván fogalmazva:

a felperzselt föld taktikája ez. Saronnak egyre sietősebb a dolga, katonailag addig akarja biztosítani magát, amíg lehet – amíg Bush az amerikai elnök. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy újraindulnak a tárgyalások és a palesztin csoportok leteszik a fegyvert, amíg folytatódnak a házrombolások és a célzott likvidálások.

Irakban Amerika elveszítette az arcát, az egyre kínosabb sorozatos bocsánatkérések és beismerések ezen már nem tudnak változtatni. Folyik a nagy ködösítés: a Bush adminisztráció egyik része kivonulási tervekről szivárogtat ki híreket, a másik a maradásról beszél.

A nagyközönség legalább úgy érzi, hogy el tud igazodni,

hiszen minden rossz krimiben is van egy jó zsaru meg egy rossz zsaru. A világ már csak megszállókról és felkelőkről beszél, arról nem, hogy a jó zsarunak ezúttal esélye sincs, mert ha Amerika most kivonulna, az olyan háborúhoz vezetne az Öbölben, amely teljesen felborítaná a térség országai között kialakult, egyébként is törékeny hatalmi egyensúlyokat. A taktikázás a szinte már misztifikált új ENSZ-határozat miatt folyik. De az ENSZ – bármennyire cinikusnak is tűnik – itt önmagában semmit sem jelent, semmit nem old meg.

A szavazatsúlyok döntőek a BT-ben.

Aligha hihető, hogy a BT-ben Párizs, Moszkva vagy Peking olyan határozatra adja áldását, amellyel megmenti Busht. Teljesen nyilvánvaló, hogy Európa – Párizzsal és Berlinnel az élen – Kerryre vár. És novemberig látványos időhúzásokkal, etikai vitákkal csak kibekkelik valahogy az áldatlan helyzetet. Úgysem készül statisztika arról, hogy addig még hányan halnak meg.