Rossz és rosszabb

Ha az amerikai elnököt Európában választanák, John Kerry fölényesen nyerne. A kezdeti ujjongás után pedig Európa nagyon meglepődne, mert vele sem menne sokkal többre, mint Bushsal. A demokrata jelölt elmondta minden eddiginél átfogóbbnak beharangozott kritikáját Bush Irak-politikájáról, amely új elemeket nem tartalmazott, és megerősítette azt, amit eddig is sejteni lehetett. El lehet hinni Kerrynek, hogy a megromlott szövetségesi kapcsolatok helyreállítására fog törekedni az európaiakkal. Ez közös érdek, ugyanakkor kétirányú utca. Az első, kedvező lépések után következnének a részletek, a kiábrándulás. Mert minden jel arra utal, Kerry a kapcsolatjavítást úgy képzeli el, hogy európai szövetségesei nagyobb szerepet – természetesen katonait – vállalnak Irakban. Ezt diktálja ugyanis az USA alapvető érdeke, mindegy, hogyan hívják az elnököt. Tehát a fő konfliktusforrás maradna, esetleg a hangnem lenne visszafogottabb. Mert az nyilvánvaló, hogy a fő kampánytéma Irak marad, hiába próbálják a hazai problémákat előtérbe tolni. Az iraki felkelők gondoskodnak arról, hogy ne kerüljenek le a címoldalakról. Az érezhető, hogy a várhatóan növekvő amerikai veszteségek miatt Bush az elkövetkező hat hétben nem szeretne nagyobb katonai műveletbe kezdeni, az irakiak pedig mindent elkövetnek majd azért, hogy ezt kikényszerítsék. A valóságos mellett propagandaháború is folyik, ezért bármilyen szörnyű: még több nyugati – ha lesz rá mód, főleg amerikai – túszt fognak lefejezni.

Kerry és Bush legutóbbi beszédeit tekintve egyetlen közös vonás fedezhető fel: egyik sem vetette fel nyíltan a gyors kivonulás lehetőségét. Megtette ezt helyettük az ismert konzervatív publicista, Robert Novak a The Washington Postban. Azt a korábbi hírszerzési jelentések is megerősítették, hogy Irak jelentős területeit, fontos városait a felkelők ellenőrzik, s ezek elfoglalása a jelenlegi erőkkel vagy lehetetlen, vagy óriási áldozatokat követelne. Ami azt is jelenti, hogy a január végére tervezett iraki választásokat vagy nem lehet megtartani, vagy csak Irak egy részén. Ebből következik: az új kormánynak sem lenne nagyobb legitimitása, mint a mostani, Allávi-féle ideiglenesnek. Novak akár katasztrófa-forgatókönyvnek is beillő jóslata szerint akár Kerry, akár Bush, az amerikai csapatokat jövőre, a januári iraki választás után kivonják. Novak úgy tudja, ha Bush győz, kormányának hangadói mindenképpen ebbe az irányba fogják terelni az elnököt. A kivonulás pedig „véget vet annak a neokonzervatív álomnak, hogy amerikai vezetéssel felépítik a demokráciát az arab világban”.

És ha ezt továbbgondoljuk: rémálom következne, polgárháború a szétesett Irakban. Arabok és kurdok, síiták és szunniták, klánok és törzsfők átláthatatlan harca. Zavarosban halászó szomszédokkal, menekültáradatokkal, sosem látott mértékű olajválsággal. Az a szörnyű, még a legrosszabb forgatókönyvre sem lehet azt mondani, hogy irreális, minden benne van a pakliban. Az iraki kérdésben jó megoldást aligha találni, csak kevésbé rosszat. Gyaníthatóan az is sokba fog kerülni Amerikának – és nem csak neki.