Politikai háromtest probléma

Bizonyos megközelítésből úgy is fogalmazhatunk: három nagyon frusztrált ember talált hirtelen egymásra, jobban mondva a saját kis „naprendszerükben” a gravitációs vonzás és a politikai centrifugális erő közeli pályára sodorta jelen korunk három legellentmondásosabb politikai vezetőjét – bár a vezető szót két esetben inkább elhagynám. Az ilyen együttálláshoz kell három igen frusztrált politikus, akik kitörni szeretnének saját kis világuk állóvizéből.

Donald Trump az összes közül az egyik legharsányabb résztvevő, a találkozó egyik gravitációs súlypontja. Trump második elnöksége – a showman nem túl tág szókincsével fogalmazva – a „legcsodálatosabb korszaka” – kellene hogy legyen Amerika történetének. Helyette viszont egy kvázi diktátor diktatórikus kicsapongásait szemlélhetjük, akit egy ideje már csak frusztrációja hajt, mert nem kaphatta meg a Nobel-békedíjat, amire annyira vágyott. Egy óriás csecsemő érzelmi világával rendelkező ember kínlódásait szemlélhetjük, aki huszonnégy óra alatt akart megoldani egy évtizedes és egy fél évszázados problémát. Most pedig, hogy kínos vergődése csak azért sem akar eredményt szülni, szüksége volt egy illiberális safespace-re.

Ezt a teret nagy illiberális barátja, Orbán Viktor biztosítja, aki tizenhat év kormányzás után hirtelen belpolitikai kihívóra akadt.

A NER-es univerzum eleve a mindenféle ellenzék nélküli, flottul ketyegő gépezetként kellene hogy működjön. Csak hát addig jár a korsó a kútra, amíg el nem fogynak a szekrények, ahova a csontvázakat lehet rejtegetni.

A Fidesz legutóbbi kétharmada botrányok finom láncolatává vált, és bár egyáltalán nem biztos, hogy Magyar Péter megnyeri a választásokat, a tény, hogy egy kihívó támogatottsága jelenleg nagyobb, mint az állampárté, nagyon fura ötleteket hívott életre. Ezért a kimaxolt hintapolitika csúcsa lehetne – és komoly adu a bizonytalan szavazókkal szemben – egy sikeres geopolitikai csúcs. Viktorunk pedig úgy éhezi az ilyen sikert, hogy még akkor is fogadná Putyint, ha csak szóló standupot tolna.

És igen, a három tenor legkevésbé ideges fellépője a szinte mindig jéghideg Vlagyimir Putyin. Akárhogy is vesszük, neki van a legkevesebb vesztenivalója. Oroszországot sikeresen belerángatta egy olyan háborúba, amiről azt hitte, három hét alatt vége lehet, de három év után még mindig ott tart, hogy újabb és újabb jogosítványokat szavaztat meg, hogy minél több oroszt hajtsanak a frontra abban bízva, hogy egyszer már csak elfogy az ukránok lőszere. Ha Budapest 2 bebukik, a háború folytatódik tovább még legalább 2-3 évig biztosan. Ha megegyeznek, nos, ez sem jelent még semmi biztosat – tekintve, hogy a konfliktus fő elszenvedőjét ezúttal is otthon hagyják, és ez utóbbi többet mond ezer sornál.