Vélemény

A parolázás csúcsa

Feledy Botond

2018. június 14. 10:23

Megvolt a történelmi kézfogás, Donald Trump még jól vállon is veregette, majd a kamerák kereszttüzébe tessékelte az észak-koreai diktátort. Hat amerikai és hat vörös csillagos zászló előtt írtak alá egy szándéknyilatkozatot, hogy majd még folytatják azt, ami ahhoz szükséges, hogy a végén legyen egy atommentes Koreai-félsziget.

Kim Dzsong Un rövid távon mindenképpen nyert, hiszen egyenrangú félként mutatkozhatott az amerikai elnökkel. Emellett fokozatosan kilép a nemzetközi porondra. Az elmúlt hónapokban kétszer járt Kínában, nemrég kapott egy szeptemberi meghívást Oroszországba, hogy Vlagyimir Putyinnal is beszélhessen. A dél-koreai elnökkel is élénk a kapcsolata a téli olimpia és a két Korea határán tartott találkozó óta. Mindez azt mutatja, hogy Phenjan ügyesen kitört az elszigeteltségből, a szájkaratét és az atomrettegést hipp-hopp átalakította látványdiplomáciává.

Az biztos, hogy Szingapúrban pont olyan megállapodást kötöttek, amilyet Kína szorgalmaz több mint egy éve. Például az Egyesült Államok megígérte, hogy felfüggeszti közös hadgyakorlatait a dél-koreaiakkal. De ez Trumpnak sem jön rosszul, mert Szingapúrban is beszélt arról, hogy Dél-Korea magasabb összeggel járulhatna hozzá az amerikai katonai támogatás költségeihez. Lehet, hogy a kínai diplomácia is súgott Kimnek, és Trump is úgy gondolta, hogy jobban megsarcolja szövetségesét. Annak viszont Peking nem örül, hogy eközben harmadik szereplőként az oroszok is mindig beugranak a ringlispílbe. Putyin megkeveri a lapokat, ami leginkább további mozgásteret jelent az észak-koreai rezsim számára. Egy olyan diktátor számára, aki a húszmilliós országában körülbelül 80–120 ezer embert tart fogva munkatáborokban. Kommunista munkatábor – nem kell részletezni az egykori vasfüggöny mögött, hogy mit is jelent ez.

2018. június 12. 11:37

Trump-Kim csúcstalálkozó - összefoglaló

Ha Kim Dzsong Un továbbra is ügyesen tud lavírozni, és kijátszani egymás ellen a nagyhatalmak ellentétes érdekeit, úgy nagyon sok időt nyerhet magának. Egy Kína-típusú lassú nyitás – a hetvenes évektől a kilencvenes évek végéig vitt hosszú folyamat mintájára – sem zárható ki, és gazdaságilag megérné a kommunista államnak. Ugyanakkor ne feledjük, egy olyan szinten paranoiás emberről beszélünk, aki a vécéjét is elvitette az észak–déli határon tartott találkozóra: nehogy aztán az ellenséges titkosszolgálatok az egészségi állapotával kapcsolatos információkat szerezzenek onnan, ahova a diktátor is gyalog jár.

Kimnek szimbolikus győzelmek és találkozók kellenek, és minél több időt akar nyerni. Trumpnak ezzel szemben nincs sok ideje, novemberben kongresszusi választások lesznek, amelyhez az előválasztások már zajlanak. Neki most kellett egy fényképezkedési lehetőség, majdnem bármi áron. Addig sem az amerikai elnökválasztásba való orosz beavatkozásról vagy a pornószínésznőnek adott hallgatási pénzről szól a közbeszéd. Így valószínűleg Trump és Kim is elégedetten repült haza – no nem a találkozó eredménye, hanem a puszta ténye miatt. Ezért mentek Szingapúrba, nem többért, és ezt maradéktalanul meg is kapták: számtalan fotó, közös mosolygás, elemeznivaló, még a két vezető testbeszédét is többtucatnyi szakértő fürkészte. És megkezdődött a ködszurkálás, vajon mi következik most. Egy biztos, augusztus körül esedékes az újabb közös amerikai–dél-koreai hadgyakorlat, legkésőbb akkor színt kell vallania a Fehér Háznak.

Önnek ajánljuk