Palimadarak és szipózók

Jó napot, tanító bácsi, szólal meg valaki mögöttem, nem venné meg ezt a trikót? Nem nehéz ráismernem a hang gazdájára, messziről bűzlik az oldószerszag. Fiúk, már megint szipóztatok. Ugyan már, tanító bácsi, amióta a csendőrök elkaptak itt, a kultúrház melletti félkész épületben, s véresre vertek, azóta nem szipózunk. Adjon már húsz koronát, mert ma még nem ettünk semmit. Négyen vannak, annak idején a kisegítő iskolában tanítottam őket. Vegye meg azt a trikót, egy ötvenesért magának adjuk. A trikó valószínűleg lopott, hisz újszaga van. Tovább alkudozunk. Érdeklődöm, hogy mi újság a Fekete városban. Most semmi különös, mondják. Közös zuhanyozó készül, s az jó lesz. Kérdésemre, hogy miből élnek, mosolyognak. Kijárunk koldulni Bécsbe. Vagy adnak, vagy mi adunk. Ez utóbbi arra értendő, hogy nem válogatnak, s ha kell, eljátsszák a strici szerepét is. Komm her, egy kacsintás, és már mennek is. Minden jöhet, ami belefér. Van persze, amikor újságot árulnak, s van köztük, aki egy ócska harmonikán melódiázgat. Tavasszal és ősszel jobban megy, ilyenkor kevésbé. A helyiek elutaznak nyaralni, a külföldiek pedig nem a koldusokra költik a pénzüket. Mivel még nincsenek huszonöt évesek, itthon egy koronát sem kapnak az államtól. Kisegítővel a hátuk mögött pedig kinek kellenének. No, adja már azt a húszast, minek jár annyit itt a szánk magával. Ha ad egy ötvenest, viheti a trikót. Jenőt hiányolom a társaságból. Az, most bánatos, mondják szinte egyszerre. Nemrég összeállt egy csajjal, akit a napokban eladtak Magyarországra. ĺgy aztán egész nap iszik és szipózik. Az információt meg szokták fizetni, így én sem maradtam adósuk. Tíz perc múlva rohannak ki az élelmiszerboltból. Amit visznek, az többet ér, mint amennyit én fizettem nekik. Van köztük egy üveg márkás pezsgő és cukorka is. S biztos akad újabb palimadár, aki megveszi tőlük.