Összeverték vagy elesett?

Történhetett volna mindez bármelyik kisvárosban, ahol tél idején sokan keresnek menedéket és némi adományt. „Senki sem törődik velünk” – mondta könnyeivel küszködve a nő párja. A mondat azonban különösen fájó azoknak, akik egész évben – ünnepnapokon is – önkéntesen segítik a rászorulókat. Az érintett városban napi meleg ételt, tisztálkodási lehetőséget, tiszta ruhát és heti két alkalommal egészségügyi ellátást kapnak a hajléktalanok. A szociális dolgozók munkája mégis gyakran támadások céltáblája: sokan rossz szemmel nézik, hogy mások ingyen jutnak ételhez, ruhához és ellátáshoz. Miközben vannak olyan rászorulók is, akikkel szintén hadban állnak az embermentők, mivel nem tartják be a szabályokat, ittas állapotban veszélyeztetik, kifosztják vagy megtámadják a sorstársaikat. Volt példa arra, hogy ki kellett őket utasítani a többiek védelmében.

A nő haláláról ma már annyit tudni, hogy belső vérzés végzett vele – lehetett baleset, de akár bántalmazás is. Valószínűleg soha nem derül ki az igazság. A szociális dolgozók több településen már közös takarításokat szerveznek a szabályokat betartó hajléktalanokkal, hogy csökkentsék a lakosság előítéleteit. A ma utcán élő idősebbek korábban munkásszállón laktak a válást, családi veszekedéséket követően. Dolgoztak, és szerényen, de meg tudtak élni a keresetükből. Ma már kevés munkaadó kínál megfizethető szállást az alkalmazottainak. Szerencsére egyre több projekt segít abban, hogy a hajléktalanok ismét munkát és elérhető albérletet találjanak – a lehetőség adott, már csak élni kell vele.

A minap hajnalban találkoztam egy kis ismerőssel a buszmegállóban. Iskolában lenne a helye, mégis kéregetni indult rokonokkal a közeli városba. Azt mondta, ilyenkor, az ünnepek előtt több adományt kapnak. A helyiek azonban rossz szemmel nézik a „betolakodókat”, akik elviszik előlük az alamizsnát. Segíteni nehéz, jól segíteni pedig még nehezebb. Próbáljunk minden alkalommal a szívünkre hallgatni! Pénz helyett adjunk inkább péksüteményt, meleg zoknit vagy egy plédet annak, akit már senki sem vár haza az ünnepekre!