Önjáró zsoldosok

Egy éve novemberben szemhunyorgatva akár úgy is tűnhetett, hogy a Fico-kormány napjai meg vannak számlálva. A koalíció elveszítette a parlamenti többségét, a Migaľ és Huliak körül csoportosuló képviselők nem voltak hajlandóak a kulcsfontosságú törvények támogatására, kicsinyes veszekedésekkel telt meg a politikai hírrovat, a változásban reménykedő tüntetők árasztották el a városok utcáit.

Ficónak azonban akadt egy mentőterve. A kormányfő a Smer két kisebb partnerétől átvett egy-egy minisztériumot, a felszabaduló helyekből a lázadók vezetőit és legközelebbi szövetségeseiket jól fizető hivatalnoki pozíciókba menekítette, a problémáknak pedig látszatra vége szakadt. Ezzel a húzással ismét bebiztosította a parlamenti többséget, a veszekedés lecsillapodott, a koalíció pedig félretéve a problémáit végre nekiállhatott a közmédia és a kultúra végleges felszecskázásának.

A megoldás azonban két időzített bombát is elhelyezett a koalíció működésében. Samuel Migaľ régiófejlesztési és Rudolf Huliak turisztikai miniszter bizarr helyzetben találta magát. Egyrészt hagyták őket ténykedni, beleértve a furcsa, önjáró projektjeikkel, másrészt gyakorlatilag mentesültek a felelősségre vonás alól is, miközben vígan kritizálhatták a kormányt a sajátos pozíciójukból. Hiszen megtehették. Mi történhet, ha például Huliak annyira szélsőségesen rosszul végzi a dolgát, hogy menesztik? Megvonják tőle a bizalmat, és visszamegy a parlamentbe? Hiszen pont azért lett miniszter, hogy ne legyen akadékoskodó képviselő! A tárcavezetőket a demokratikus szabályok alapján a munkájuk motiválná arra, hogy minél jobban teljesítsenek – de Migaľt és Huliakot aligha mozgatja bármi is a rövid távú haszonszerzésen túl. A politikai hidakat felégették, jövőjük a parlamentben nincs, összevesztek mindenkivel. Elég rossz kombináció, ha az ember elvárná a két minisztertől a lehető legbecsületesebb, professzionális munkavégzést.

A két miniszter pozíciójának gyengesége a hetekben a gyakorlatban is megmutatkozott. Migaľ elvben a slovensko.sk oldal katasztrofális modernizációja miatt lenne felelősségre vonható, amit minden elektronikus ügyintéző állampolgár a saját bőrén érez. Egy szebb világban a minisztert akár fel is áldozná a koalíció, hogy kifelé mutassa, érdeke a problémák megoldása. Ezt azonban aligha teszik meg, mert a delikvens jönne vissza a parlamentbe.

Huliak az önjáró módon kidolgozott, a kormánypárti és ellenzéki településeket egyaránt felbőszítő kaszinótörvény miatt keseríti a koalíció életét. A Peter Pellegrini által megvétózott tervezet ugyanis megnehezíti, hogy a miniszter tárcája szoros ellenőrzés alá vonja a busás haszonkulccsal működő játéktermeket. A koalíciónak az SNS ellenállása miatt nehéz lesz erőből, 76 szavazattal átverni a parlamenten a tervezetet – ezért cserébe pedig kapnak egy dühös minisztert, aki juszt is fokozza az egyénieskedést. Kiváló kiindulópont a Fico-kabinet következő két évéhez.