Túl sokat kommunikálunk, ám mégis nagyon keveset. Sok a virtuális ismerősünk, ám fogynak az igaz barátok. A közösségi média, a chatszolgáltatások alapjaiban forgatták fel a világunkat, a valódi társas kapcsolatokat, és semmi sem utal arra, hogy innen van visszaút. Az emberek jelentős része folyamatosan az okostelefonja képernyőjét figyeli, pörgeti a közösségi platformok applikációit, a külvilág nem létezik számukra. Egy a lényeg: minél több legyen az emoji...
Nyom(ogat)ós probléma

A mobiltelefonok, az internet megjelenésével rendkívül leegyszerűsödött a kapcsolattartás, szinte bárhol és bármikor fel tudjuk hívni szeretteinket, ismerőseinket, barátainkat – vagy üzenetet tudunk nekik írni. És ez így van rendjén, hiszen ez megkönnyíti a mindennapjainkat. A baj ott kezdődik, amikor ezek a platformok átveszik az irányítást az életünk felett.
Egyre gyakrabban fordul elő, hogy valaki annyira elfelejt már élő szóban kommunikálni, hogy szabályosan zavarba jön, amikor így kell kifejezni magát. A helyesírás is nehézkes sok esetben, a szlengek, a rövidítések, a megannyi hangulatjel pótolná az élő kommunikáció során jelen lévő mimikát, a tekintetet, a mosolyt vagy a szomorúságot. Olyat is láttam már, hogy egy társaság elment szórakozni egy kávézóba, voltak vagy hatan, és nem egymással beszélgettek, hanem mindenki a telefonját nyomogatta, hiába voltak együtt, élőben, a telefonon keresztül üzengettek egymásnak – mert élőben nem mutat jól az emoji...
Egy barátom (igazi, nem online – úgy tűnik, napjainkban ezt már külön ki kell hangsúlyozni) mesélte a minap, hogy az egyik fiatal beosztottja rendkívül kedves, bőbeszédű, de csak akkor, ha online kell beszélnie a felettesével, ám ha szemtől szembe kerülnek egymással, akkor dadog, az egyszerű mondatok is alig jönnek ki a száján. Azon gondolkozik a barátom, hogy valószínűleg csak online fog vele beszélni, mert élőben mintha egy másik ember állna előtte.
Annyira felpörgött az életünk, hogy szinte kiöli az emberek személyiségét, a lelkét, az érzelmeket, ma már nemcsak hogy előtérbe kerül egy virtuális énünk, de sokszor át is veszi az életünk felett az irányítást. A marketingcunami hatására pedig mindig mindenből sokat akarunk, és azonnal. Ettől leszünk „modernek”. A közösségi platformok tulajdonosai, üzemeltetői nagy-nagy örömére sokaknak az egyik legnagyobb céljuk, hogy minél több ismerősük, újabban követőjük legyen – ám valódi barátokból nem tudnak kettőt sem felvonultatni. A követőiknek élnek (az influenszerek a követőikből), a nap nagy részét a kamera, a képernyő előtt töltik. A követők pedig isszák a szavaikat, mindent lájkolnak, hogy trendik legyenek.
Egyre többen kerülnek az online függőség csapdájába. Az online tér annyira átveszi az iránytást egyesek élete felett, hogy hamarosan talán még az ágyban, a nemi együttlét alatt is előkerül a telefon. Vagy azért, hogy videót készítsenek a követőiknek az eseményről egy erre szakosodott platformon, vagy azért, hogy menet közben megüzenjék az alatta/felette lévőnek, hogy tetszik ez a móka. A pózokat sem az alapján válogatják, mi a legjobb számukra, hanem mi mutat jobban a kamerán... De megszokták, egész nap a készüléküket nézik, az esti légyott is csak egy nyom(ogat)ós ok számukra...
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.